Előbb a Fővárosi Önkormányzat, majd a közlekedésért felelős minisztérium is úgy döntött, hogy szmogriadós területeken és a környékükön utazhasson ingyen a tömegközlekedésen, aki fölmutatja egy olyan jármű forgalmi engedélyét, amely nem közlekedhet a szmogriadó ideje alatt. Amint megtörténtek ezek a szükségintézkedések, megindult a vita arról, hogy szükségesek-e valóban. Az első, ami eszébe jut az embernek, hogy „Fúj, nem elég, hogy az autójával előidézte a szmogot, most még utazhasson ingyen?! Micsoda igazságtalanság!” Meg hogy „Inkább büntetni kellene azt, aki mégis autózik, ahelyett, hogy jutalmazzuk azt, aki nem!” Rögtön előkerült az is, hogy „Hú, ez mekkora bevételkiesés a (budapesti) tömegközlekedésnek!”.
Amikor először hallottam a javaslatról, hogy szmogban legyen ingyenes a tömegközlekedés, magam is marhaságnak gondoltam, de azóta megváltozott a véleményem. Miért is? Mert azoknak, akik az állam és az önkormányzat bátorítása mellett az autóközlekedésre építették az életüket, komoly törés, ha otthon kell hagyniuk az autót. Sokaknak nemcsak lelkileg, de logisztikai szempontból is. Óvodába, iskolába kell vinni-hozni a gyerekeket, munka után be kell vásárolni, és messze van a bolt. Hirtelen nem egyszerű átszervezni az életünket. De sokan megtették már az első napon. Vagy a másodikon. Látva, hogy komoly a helyzet, leállították az autót, vettek tömegközlekedési jegyet vagy hetes bérletet, és átszervezték az életüket. Az ingyen utazás lehetősége őket igazolja, másokat pedig arra ösztönözhet, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
Felmerült az intézkedés elleni érvként a tömegközlekedés bevételkiesése. Akik most forgalmival utaznak, azok eddig autóztak. Ebből a BKK-nak egy fillér bevétele se volt. Vagyis bevételkiesés nincs, legfeljebb elmaradó bevétel. Azt, hogy pontosan mekkora, úgy lehetne kiszámolni, ha a forgalmi mellé mindenkinek lyukasztania kellene egy szmogjegyet is, amit ingyen ad ki a jegyautomata. Ennek hiányában becsülhetjük a leállt autók számával, talán erre lesz majd valamilyen adata a BKK-nak keresztmetszeti forgalomszámlálások alapján.
Ezt az esetlegesen elmaradt bevételt azzal a társadalmi haszonnal kell összevetnünk, amit a forgalom csökkenése hoz azzal, hogy lassul a városra telepedő szálló por tömegének növelése, nem súlyosbodik a helyzet. Ha csak annyival lesz kevesebb az autó, hogy kisebbek lesznek a dugók – és a forgalmi lámpákat is átprogramozzák, hogy ne vesztegeljenek az autók a kereszteződésben, miközben a másik irányba nem megy senki –, már az is jelentkezik az egészségügyi károk mérséklődésében.
Városvezetési szempontból kétségtelenül beleillik a megúszós stratégiába a tömegközlekedés ingyenessé tétele annak, aki föl tud mutatni egy forgalmi engedélyt. Ennek a stratégiának mentén alkották meg a döntéshozók a mai szmogriadó-rendeletet. Először is, úgy csináltak, mintha jó sok autót leállíttatnának, de ez nem teljesen így van. Bár az önkormányzat szerint az autók 30 százalékát érinti az intézkedés, de mivel ezek a legrégebbi autók, amelyek tulajdonosai a kevésbé jómódúak közé tartoznak, így arányuk a forgalomban jóval kevesebb mint 30 százalék. Továbbá nem gondoskodtak arról, hogy a végrehajtást egyszerű legyen ellenőrizni. Aztán mielőtt életbe lépne a „riasztási fokozat”, még előírtak pár nap várakozást, mert a tapasztalat szerint a nagyon veszélyes helyzet csak egy-két napig szokott tartani. Arra is számítottak a rendeletalkotók, hogy ha mégis előáll az a nem várt állapot, hogy két nap után intézkedni kell, legalább a harmadik napon biztosan jön a szél, és elfújja az egészet. A gyakorlatban ez eddig be is jött. Csak ez a mostani szmog annyira makacs, hogy nem akar elmúlni. Próbáltuk megóvni az autósokat a kellemetlenségektől – gondolhatták a döntéshozók –, de tessék, az időjárás kibabrált velünk. Nosza, tegyünk egy látványos, semmibe sem kerülő gesztust, engedjük föl a nem autózókat a villamosra ingyen. Megtették, lehet sütkérezni a dicsfényben.
Igazuk lehet tehát azoknak, hogy aki szerint ez egy ajándék azoknak, akik hozzájárultak a szmoghelyzet kialakulásához. Igazuk lenne, ha ez egy normális helyzet volna. De nem az. A szmog egy vészhelyzet, amelyben az orvosok azt tanácsolják, hogy aki teheti, nem menjen ki a szabadba, ne szellőztessen, hiszen sok veszélynek teszi ki magát, aki beszívja ezt a levegőt. Vészhelyzetben pedig nincs mit mérlegelni. Balesetnél sem csak annak jár a segítség, aki vétlen benne, de annak is, aki okozta. Ilyenkor menteni kell, ami menthető. Ha kitiltjuk az autók harmadát, felét, kétharmadát az utakról, akkor azzal; ha azt mondjuk az embereknek, fűtsenek inkább villannyal, és elengedjük az árát, akkor azzal. Szmogban számít minden egyes autó, amivel nem indulnak el, minden egyes kályha, amibe nem fűtenek be, minden egyes aggregát, légsűrítő, amit nem indítanak be.
Tanulságként nem azt kellene levonni a történtekből, hogy „már megint az autósok jártak jól”, hanem azt, hogy a Fővárosi Közgyűlés szmogpolitikája úgy rossz, ahogy van. Nem azt célozza, hogy ha már megreked a levegő, akkor ne nyomjunk bele még több kormot, mérget. Ezen kell változtatni. A választók, akiket – egészségüket, tiszta, élhető környezetüket – képvisel, kényszerítsenek ki a Fővárosi Közgyűlésből valami jobbat. A Levegő Munkacsoportnak vannak erre javaslatai. A megelőzésre a kilométer- és szennyezésarányos városi útdíj bevezetése, ami magasabb ott, ahol dugó van. A nagyon szennyező autók kitiltása a város nagy részéből. Az autók ellenőrzése a forgalomban, hogy vajon nincs-e kiiktatva a részecskeszűrőjük, kikapcsolva a nitrogéndioxid-megkötő része a kipufogórendszerüknek. A roncsimport visszaszorítása. Arra az esetre pedig, ha az időjárás olyan, hogy rátelepszik a városra a téli füstköd vagy a nyári szmog, a gyors intézkedés. Minél több szennyező autó ellenőrizhető leállíttatása nem napokkal a szmog kialakulása után, hanem a meteorológia előrejelzés alapján még előtte. A szemét- és lignitégetés felszámolása.
Szerintem ehhez enyhítésként nyugodtan hozzátehetjük az autójukat leállítók ingyen utazását forgalmival a tömegközlekedési eszközökön – függetlenül attól, hogy a leállításra kötelezve vannak-e, vagy belátták, hogy minden robbanómotor működése növeli a szmogot.
vamá
