Nemrég bejárta a világsajtót, hogy a Google elnök-vezérigazgatójává az indiai Sundar Pinchait nevezték ki. Számos más amerikai világcéget is indiai születésű ember vezet: Satya Nadella a Microsoft vezérigazgatója, Indra Nooyi a PepsiCo elnök-vezérigazgatója, Shantanu Narayen pedig az Adobe Systems vezérigazgatója – hogy csak néhány példát említsünk a sok közül.
Mi a titka a sikerüknek? Sundar Pichai családja szerény körülmények között élt Indiában. Szülei a négy gyerekükkel együtt egy kétszobás lakásban éltek. Nem volt autójuk, tévéjük. Pedig lehetett volna. A szülők azonban szinten mindenről lemondtak, mindenen takarékoskodtak, egy dolgot kivéve: a gyermekeik oktatását. Így sikerült annyi pénzt félretenniük, hogy Sundar a világ egyik legrangosabb felsőoktatási intézményében, a kaliforniai Stanford Egyetemen folytathatta tanulmányait. Azonban számunkra még tanulságosabb, hogy az esetük nem egyedülálló. Amint Sundar Pichai egy interjúban megfogalmazta: „Apám és anyám azt tették, amit sok szülő tett abban az időben. Rengeteg idejüket és a jövedelmük nagy részét arra fordították, hogy jól képzett gyermekeik legyenek.”
Egy Angliában élő indiai üzletember, Aninda Baruah a következőket írta blogjában Sundar Pichai kinevezése kapcsán: „Amikor Sundar, Satya és mások az én nemzedékemből gyermekek voltunk, az indiai középosztály nehezen küzdött a megélhetéséért. Étteremben enni luxusnak számított, telefonnal és autóval kevesen büszkélkedhettek. Nem azért, mert nem tudták volna megengedni maguknak. Azonban mást választottak: ez az egész nemzedék a vérét, lelkét és pénzét egyetlen dologba fektette: a gyermekeik oktatásába – a saját egyéni vágyaik megvalósításának a kárára. … Egy ilyen áldozatot azonban egy család önállóan nem mert volna meghozni. Ezt együttesen vitték véghez. Mindenki részt vett benne, és egymást ösztönözték arra, hogy így tegyenek. Az egész országot áthatotta ez a szenvedély.”
Vajon mikor fognak a magyar szülők (tisztelet a kivételnek!) eljutni erre a szintre? És mikor fogják elzavarni mindazokat a politikusokat – párthovatartozástól függetlenül –, akik nem az oktatást helyezik első helyre a politikájukban (nem utolsósorban a költségvetések megszavazásakor)?
Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke
(Megjelent a Magyar Nemzet 2015. augusztus 28-i számában)
A bejegyzéshez a Facebook oldalunkon lehet hozzászólni.
