A Levegő Munkacsoport blogja

Mindenki észrevehette, hogy az elmúlt két évtized telis-tele volt gazdasági válságokkal. Érdemes itt ismét idézni az unalomig ismételt mondást, miszerint a kínai nyelvben a „válság” szóban benne van a „lehetőség” jelentéstartalom is. Minden eddigi válságból megtanulhattunk valamit, így a mostani ukrajnai háborús konfliktus okozta gazdasági válságból is. Viszont ezek a tanulságok tipikusan olyan drámai mélységű gazdaságszerkezeti problémákra mutatnak rá, melyeket a főáramú diskurzus korábban tabuként kezelt. Mindegyik esetben voltak, akik ezekről a kérdésekről a válságot megelőzően is írtak, beszéltek, de ők szinte mindig a főáramon kívül tették ezt.

Az Európai Unió nyersolajellátásának 96 százalékát importból fedezi, és ennek mintegy 30 százaléka Oroszországból származik. Az olaj Oroszország exportbevételeinek messze a legnagyobb forrása: több mint kétszerese a gázexportból származó bevételeinek. Az EU a kőolaj-függőségének kielégítésére naponta 285 millió dollárt fizet Putyinnak. Az EU-ban a kőolaj és kőolajtermékek több mint kétharmadát a közlekedés használja fel.

Az olajból és gázból származó bevételek az orosz állami költségvetés bevételeinek 40 százalékát teszik ki, és szoros az összefüggés e bevételek és Oroszország katonai kiadásai között. 

Biciklizz, gyalogolj, trolizz munkába! A városi szintű koordináció és a közös akciók meghozták a munkáltatók elköteleződését és a munkavállalók kedvét is. Ez a legfontosabb tapasztalata Szegeden a Városi Innovatív Akciók (UIA) program által támogatott SASMob projektnek a fenntartható munkába járás kialakításában.

Sötét és szomorú napok ezek. Európa, a szabadság, a demokrácia és legfőképpen az ukrán nép számára. Miközben a világ elborzadva nézi Putyin ukrajnai invázióját, Európa az elmúlt évtizedek legnagyobb válságával néz szembe.

Londonban elhatározták, hogy már 2030-ra elérik a városban a nettó nulla széndioxid-kibocsátást. Az elképzelés megvalósíthatósági tanulmánya ehhez a gépkocsiforgalom erőteljes visszafogását, ahhoz pedig Sadiq Kahn főpolgármester a városi útdíj bevezetését véli elengedhetetlennek.

Nagy előrelépés lenne a környezetvédelem, az élhető város és a társadalmi igazságosság szempontjából, ha kevesebb másfél-két tonnás fémkocka foglalná a teret az utcáinkon. Ezen segíthet a közautó (autómegosztás) intézménye, amely megsokszorozza az autók kihasználtságát – egy átlagos személygépkocsi ugyanis amerikai kutatások szerint az ideje 95 százalékában egy helyben áll (a kevésbé autófüggő, sűrűbb városi szövetű Európában pedig még többet). A közautó révén csökkenne a számuk, és jelentős területek szabadulnának fel egyéb célokra. Költségben pedig elérhetővé válna az autóhasználat szélesebb rétegek számára is, azon alkalmakra, amikor ez az egyetlen lehetőség.

Gyors ütemben nő az útdíjjal, köztük a városi útdíjjal foglalkozó tudományos cikkek száma. Jóval gyorsabban, mint ahogy a városok bevezetnek ilyen rendszereket. Pedig, ahogy az alábbiakban ismertetett tanulmány szerzői is írják az összefoglalóban, „Az úthasználati díj hatékony eszköz az utak használatának szabályozására”.

Ha autózás helyett a közösségi közlekedéssel járunk, egészségesebbek leszünk – erre utal számos kutatás eredménye. A tömegközlekedést használók ugyanis több testmozgást végeznek, ami alapvető fontosságú egészségünk megőrzéséhez. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a mozgáshiány az elhalálozások vonatkozásában a negyedik legnagyobb kockázati tényező. A fizikai inaktivitás miatti gazdasági veszteség is hatalmas.

Magyarország zöld úton jár - ezzel a jelszóval kezdődik a zold.kormany.hu honlapon a hónap végéig kitölthető kérdőív. Mindig nemes a szándék, ha egy kormány megkérdezi az állampolgárokat valamiről. De vajon ez a kérdőív alkalmas-e arra, hogy elemzésével legalább azt megtudja a kormány, a kitöltők mit gondolnak az itt fölvetett 12 témáról és általában arról, milyen a jó zöld politika?