A Levegő Munkacsoport blogja

Alaptörvényünk szerint minden állampolgárnak joga van az egészséges környezethez, és ezt az állam megfelelő jogszabályokon keresztül biztosítja. A jogszabályok azonban csak akkor érnek valamit, ha az állam a betartatásukról is gondoskodik.

A turistabuszokkal tömegesen érkezők és hazai rendezvények résztvevői körében is nagy népszerűségnek örvend a Hősök tere. Néha szinte az egész területet befedik az ott nézelődő, sétáló gyalogosok. Nem ritkán két tucat turistabusz várakozik a Műcsarnok Dózsa György úti homlokzata előtt. Mindez nem elég a városatyáknak, hogy végre rászánják magukat a Hősök tere átmenő forgalmának megszüntetésére. Miféle vírus okozza a fővárosi döntéshozók beteges irtózását az állandóan dugós, zavaró állapot megszüntetésétől?

„Bár a munkádon más keres –
Dolgozni csak pontosan, szépen,
Ahogy a csillag megy az égen,
Úgy érdemes.”

József Attilának ez a verse, úgy tudom, mindmáig kötelező olvasmány. Különösen az általam kivastagított részt szokták idézni. A lelkiismeretes, szakszerű munka ezzel szemben nem kötelező. Az esők, viharok életveszélyessé teszik a járdákat, ahová nemegyszer a frissen felújított homlokzatokról is öklömnyi vakolatok hullnak le. Furcsa számomra, hogy ha valaki elköltözik, mint történt ez például a Táncszínházzal, akkor ma is a homlokzaton díszeleg a régi felirat. Miért maradnak az üres üzletek portálján a régi bérlőre utaló táblák, koszos tárgyak? Miért néznek ki olyan siralmasan a nemzeti dohányboltok portáljai még a turistacélpontok mellett is? Miért füstöl annyi jármű az utakon? Miért gondozatlan a Városliget? Miért kell a Lánchíd utca burkolatát fél évvel az átadás után javítani vagy az Egyetem teret évente feltörni? Miért van annyi csupasz, poros felület ott ahol növények élhetnének?

„Délelőtt 10 óra. Budapest, 9-es busz. Az utastérben olyan mennyiségű kipufogógáz volt, hogy nem tudtam másra gondolni, minthogy a legmodernebb környezetvédelmi normákat úgy kívánjuk teljesíteni, hogy az utasok tüdejével szüretjük meg a kipufogógázt. Egy megálló elég volt ahhoz, hogy elkezdjek szédülni, bár az is lehet, hogy ez csak attól volt, hogy próbáltam levegővétel nélkül kibírni a következő megállóig.”

 „… csak nyitott ablaknál lehetett túlélni, a hideg még mindig jobb, mint a büdös.”

„Tegnap a Budai Várba mentem egy 16-os busszal, az utastérben elviselhetetlen kipufogógáz terjengett. Ezeken a buszokon sok külföldi turista is utazik. Vajon milyen véleményük lesz Magyarországról?”

Rendszeresen érkeznek ilyen panaszok a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájához. Nemcsak a kellemetlen bűz, hanem az egészségükre gyakorolt hatása miatt is joggal aggódhatnak az utasok az utastérbe szivárgó kipufogógáz miatt. A dízeljárművek kipufogógázának koncentrációjára ugyanis az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nem ad meg egészségügyi határérteket, mert szerinte nincs olyan alacsony koncentráció, amelyről biztosan állítható, hogy nem okozhat betegséget. Már csak azért sem, mert a WHO azt is megállapította, hogy a dízelmotorok kipufogógáza rákkeltő.

Bár megkezdődött a buszállomány felújítása, még mindig több mint nyolcszáz EURO 0, I és II motorral járó busz szállít utasokat Budapesten. Méréseink szerint még az utasterükben is 10-20-szor több a rákkeltő ultrafinom részecske, mint a városi háttérszennyezésben. A busz körül pedig gyakorta megszázszorozódik a számuk.

Kétségtelenül elavult a buszok jó része, de a magas ultrafinom porkoncentráció – különösen az utastérben – nem csak ezért van. Hanem azért, mert gyönge a karbantartás. Ritkán és felületesen mérik a buszok szennyezőanyag-kibocsátását is, mivel a BKV vezetése a jelenlegi körülmények között nem is tartja indokoltnak a gyakoribb és pontosabb méréseket. Azért vélekednek így, mert tudják: hiába mérnének, úgysincs kapacitásuk arra, hogy a mérések eredményei alapján elvégezzék a szükséges javítási, karbantartási munkákat. Állítólag nemcsak, hogy kevés a szerelő, aki van, az is gyakran beteg. Ami aligha lehet meglepő bárkinek, aki már járt a BKV valamely buszgarázsában, ahol tömény kipufogógázban kell dolgozniuk.

Érthetetlen ez az állapot! A mérés és a karbantartás, javítás költsége ugyanis elenyésző a fővárosi tömegközlekedés teljes költségéhez képest. Évi néhány százmillió forintból megoldható. A gondosság még a BKV-nak is megtérül, mert a jól karbantartott buszok üzemanyag-fogyasztása alacsonyabb. Arról nem is beszélve, hogy a tiszta levegőjű buszok jobban vonzanák az utasokat!

Aki füstölő buszt lát, vagy kipufogógáz szagát érzi az utastérben, írja meg a levego@levego.hu címre vagy a Levegő Munkacsoport Facebook-oldalára, hányas, milyen rendszámú a busz, mikor és hol történt az eset. Fényképet is szívesen fogadunk. Egy egyszerű űrlapot is készítettünk, amit online is ki lehet tölteni: http://goo.gl/forms/UPS4edwdCY 

A bejelentéseket továbbítjuk a BKV-nak és az önkormányzatnak.

A bejegyzéshez a Facebook oldalunkon lehet hozzászólni.

A levegőtisztasággal foglalkozó szakértők, a Levegő Munkacsoport és az egészségükért aggódó, tájékozott családok üdvözlik az Országos Tűzvédelmi Szabályzatot (OTSZ) 2015. március 5-én hatályba léptető 54/2014. BM rendeletet. Az égetéssel kapcsolatban a lakosságot érintő legfontosabb tudnivaló, hogy a belterületi ingatlanok használata során keletkezett bármilyen hulladék szabadtéri égetése tilos kivéve, ha az önkormányzat rendeletében ezt másképp szabályozza. A mostani szabályozás a korábbinál egyértelműbben fogalmaz, megtiltja a kertben keletkező nyesedékek, ágak, nehezen komposztálható növényi részek helyben történő égetését is. A fővárosban egyébként eddig is tilos volt a nyílt téri égetés, de a vidéki településeken nem volt egységes a szabályozás.

Mintha két külön világból jöttek volna a Városligetbe új múzeumokat szorgalmazók és a szomszédos, volt Szabolcs utcai kórház területére Országos Múzeumi Restaurálási és Raktárbázis Központot (OMRRK) építők.  Nemcsak a Levegő Munkacsoport hangsúlyozta több alkalommal, hanem számos neves szakértő, szakmai portál vélekedik úgy, hogy ez a Központ – szemben az új múzeumok ötletével – a Liget projekt valóban eredeti, nagyon is támogatandó kezdeményezése.  Érthetetlen, hogy ez a beruházás miért nem kap sokkal szélesebb nyilvánosságot. Pedig erre a hiánypótló kulturális együttesre joggal lehetnénk büszkék, és ha már beüzemelt, hatalmas nemzetközi visszhangot válthat ki a kulturális örökséget védő, oktató, kutató tevékenységével.

Nemrég zárt be a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeum több hónapos kiállítása a bevásárlóközpontok szerepéről. Ugyanakkor folyik a vita az üzletek vasárnapi nyitva tartásáról. Mindez arra késztetett, hogy ismét felvessük a gondolatot: fejlesszük tovább a bevásárlóközpontokban a közösségi funkciókat!

A napelemekre kivetni szándékozott díj vagy a szélerőművek engedélyezésének akadályozása szembe megy a fejlett világ gyakorlatával. Több országban a helyi és központi kormányzás széles körű információkkal, szervezéssel és különféle pénzügyi ösztönzőkkel is segíti, hogy a lakosság és a helyi vállalkozások megújuló projektekbe fektessenek. Osztrák példa után most a tengeren túlról hoztunk ez irányú hírt.

Vendégposzt

Mi motiválná Önt az elektromos energia felhasználásának csökkentésére: az, ha megtudná, hogy mennyi pénzt takarítana meg ezzel, vagy a tudat, hogy mennyi rákkeltő szennyeződés levegőbe jutását akadályozhatná meg?

A Semmelweis Egyetemen mutatták be Dr. Tompa Anna, a Népegészségtani Intézet helyettes vezetőjének hetedik, a nagyközönség számára sokféle információval szolgáló „Globalizáció és egészség” c. könyvét. A szerző szándéka szerint „a könyvből olyan túlélési technikákat és egészséget védő, fejlesztő magatartásformákat ismerhetünk meg, amelyek segítségével a globalizált világ legfőbb megbetegítő tényezői elkerülhetők.”  A Levegő Munkacsoport képviselője hozzászólásában hangsúlyozta a különböző szektorok szakembereinek felelősségét. Elfogadhatatlan a jogszabályalkotók, a szaktárcák gyakori közömbössége a lakosságot érintő környezeti veszélyekkel, például az azbesztszennyezésekkel szemben. Mindenki a saját területén tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ez megváltozzon: A döntéshozatalban egészségünk és környezetünk hatékony védelme prioritást élvezzen a tévesen értelmezett gazdasági érdekekkel, formális tevékenységekkel szemben.