A foglalkoztatásról
A tervezet helyzetelemzési része a magyar foglalkoztatás alakulását kedvezőnek ítéli meg. Bár Magyarország foglalkoztatási trendje valóban pozitív volt az elmúlt évtizedben, érdemes lett volna megvizsgálni az ezen trend mögött rejlő folyamatokat is. Így kiderült volna, hogy Magyarország egy évtizeddel ezelőtt a gazdasági válság miatt foglalkoztatási mélyponton volt. Azaz az összehasonlítás bázisa rendkívül alacsony. A javulás egyik fő oka a munkaerő szabad áramlása az EU-n belül, elsősorban Ausztriába, Németországba és a volt tagállam Egyesült Királyságba.
Az unió szerte dolgozó magyarok száma a becslések szerint összesen mintegy 300 000 főre tehető. A javulás másik fő oka a fenntarthatatlan és tartalmilag is rendkívül problematikus közmunkaprogramoknak köszönhető, amelyek a csúcsponton mintegy 225 000 főt érintettek.
A KPMG tanulmánya szerint az EU által finanszírozott fejlesztési programok további mintegy 172 000 munkahelyet teremtettek. Ez a szám valószínűleg ekkora nagyságú marad, amíg az EU kohéziós alapjából származó források fennmaradnak, de a források megszűnése után értelemszerűen meredeken csökkenne.
A képet tovább bonyolítja, hogy a hivatalos módszertan szerint egy személy akkor tekinthető foglalkoztatottnak, ha a megkérdezést megelőző héten legalább egy órát fizetett munkában dolgozott, vagy ha volt munkája, de betegség, szabadság (beleértve a szülési szabadságot is) miatt átmenetileg nem dolgozott. Mindez további 100-150 000 körüli egyéb, „piaci” javulást ad ki a mélyponthoz képest. Azonban, ahogy a dokumentum is elismeri: e munkahelyek nagy része az alacsony hozzáadott értékű ágazatokban (például az autógyártásban) jött létre, és gyakran környezetvédelmi szempontból problematikus területeken (például az akkumulátoripar felfutása).
A munkanélküliségi ráta, mint mutató problematikus Magyarország esetében, mivel az álláskeresési járadékot mindössze 3 hónapra csökkentették, míg a legtöbb EU-tagállamban ez az időszak ennek a többszöröse (3x-4x).
SOK OLYAN ÁLLAMPOLGÁR, AKIT MÁS ORSZÁGOKBAN ÁLLÁSKERESŐNEK MINŐSÍTENÉNEK, MAGYARORSZÁGON A TARTÓSAN ELBÁTORTALANÍTOTT VAGY PASSZÍV KATEGÓRIÁBA ESIK.Az elemzés helyesen mutat rá, hogy az ország fejlettebb területein munkaerőhiány, míg a kevésbé fejlett területeken munkahelyhiány tapasztalható. Ezen a ponton politikai döntést kell hozni abban a kérdésben, hogy azokat a térségeket fejlesszük-e, amelyek bizonyítottan nem rendelkeznek belső emberi, anyagi vagy természeti tőkével a fenntarthatóan saját erőforrásra építő fejlődéshez, vagy inkább támogassuk az ilyen térségekben élő emberek kifelé irányuló mobilitását a dinamikusabb munkaerőpiacok felé. Az operatív program stratégiája nem fejti ki ezeket a szélesebb körű stratégiai megfontolásokat.
A tervben szerepel az uniós elvárásoknak megfelelően a szociális partnerek megerősítése. Ez azonban a magyar esetben mindaddig inkoherens cél, amíg a kormány nem tárgyal érdemben ugyanezekkel a szociális partnerekkel – éppen ezeknek a partnereknek a beszámolói szerint (például itt és itt). A foglalkoztatási támogatás kiterjesztése a bérelt munkavállalókra is problematikus mindaddig, amíg nem szabályozzák szigorúan ugyanezen munkavállalók egyenlő jogait. A foglalkoztatási szolgálatok működési potenciáljának növelése üdvözlendő cél. Ez azonban hatékonyabb lenne, ha a szövegben lenne egy beszámoló arról, hogy mi ezeknek az intézményeknek a jelenlegi helyzete, hatékonysági nehézségeik és az előttük álló kihívások. Ezek hiányában a tervezett beavatkozások homályosak.
A tervezet magába foglalja az ifjúsági foglalkoztatási garanciaprogram intézményét. Ez egy nagyon fontos uniós szintű program. Jobb lenne kiegészíteni a kötelező oktatási alsó korhatár emelésével, visszafordítva a közelmúlt káros hatású csökkentését. Fontos lenne meghatározni, hogy a fiatal munkavállalóknak az szja-mentességet biztosító kormányzati politika és az ifjúsági foglalkoztatási garanciaprogram között milyen szakpolitikai koherencia áll fenn. Ez utóbbi – amely az unió minden országában működik – ugyanis garanciát ad arra, hogy a 25 év alattiak vagy tanulnak, vagy szakképzésben vannak, vagy állásban. A program célja a fiatalok képzettségének emelése, a tudásalapú társadalom erősítése a pályakezdők körében. Azaz ennél a demográfiai csoportnál fontosabb lenne a képzés, mint a foglalkoztatás elősegítése.
A hazai tulajdonú cégek technológiai és termelékenységi fejlesztéséről
Az elemző rész – nagyon fontos módon – a magánfinanszírozás alternatíváját tárgyalja, beleértve a saját tőkét, a banki hiteleket és a kereskedelmi hiteleket. Ez a rész súlyos hiányosságokat állapít meg a magyarországi kkv-fejlesztés magánfinanszírozásának elérhetőségében, ahogyan azt a kkv-k tapasztalják. Az elemzés azonban nem fejti ki e problémák okait, valamint az azok orvoslására irányuló terveket.
EZ KOMOLY HIÁNYOSSÁG, MIVEL ÍGY NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL SZÜKSÉGTELENÜL ÁLLAMI FINANSZÍROZÁST NYÚJTUNK A CÉGEKNEK, HOLOTT VALÓJÁBAN MAGÁNFORRÁSOKBÓL KELLENE TÁMOGATNI ŐKET.A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt évtizedben igen bőkezű hitelfinanszírozási programot (Növekedési Hitelprogram) működtetett, amely lehetővé tette a kkv-k számára, hogy nemzetközileg versenyképes kamatláb mellett vegyenek fel hitelt. A Covid-válság idején további nagyvonalú támogatott hitelprogramokat vezettek be a kkv-k talpon maradása érdekében. Részletes indoklásra szorulna, hogy ezen elérhető és olcsó finanszírozási formák mellett miért van szükség a vállalkozások állami (uniós és hazai) forrásból történő közvetlen támogatására olyan mértékben, ahogyan az Magyarországon történik.
Az elemzés helyesen állapítja meg, hogy a hazai tulajdonú vállalatok és különösen a kkv-k alacsony termelékenységet és alacsony innovációs szintet mutatnak. Az elemzés azonban nem ad magyarázatot erre a jelenségre. Ilyen magyarázat hiányában lehetetlen szakpolitikai választ megfogalmazni.
Az elemzés helyesen azonosítja azt a problémát is, hogy a K+F-kiadások rendkívül alacsonyak az állami oldalon, szemben a vállalati oldallal. (Ezek az úgynevezett GERD vs. BERD mutatók: government expenditure on research and development, versus business expenditure on research and development.) Nem tárja fel azonban, hogy a kormány hogyan és mikor tervezi orvosolni ezt a helyzetet, részben hazai forrásból.
AZT IS FONTOS MEGJEGYEZNI, HOGY A K+F-KIADÁSOK NAGYSÁGA ÖNMAGÁBAN NAGYON FÉLREVEZETŐ MUTATÓ LEHET. NEM MOND SEMMIT A K+F-FINANSZÍROZÁS FELHASZNÁLÁSÁNAK MINŐSÉGÉRŐL ÉS HATÉKONYSÁGÁRÓL.Többek között közt köztudott, hogy a K+F az egyik leginkább korrupcióval sújtott ágazat. Ez olyannyira elterjedt, hogy ennek leírására külön szót is alkottak: elkutatták. Ezért a K+F tevékenység értékelésére olyan kimeneti mutatókat is érdemes lenne alkalmazni, mint például az innovációs eredménytábla.
Mindez még nagyobb probléma, ha figyelembe vesszük azt a nemrégiben készült elemzést, amely kimutatta, hogy a kkv-knak nyújtott uniós támogatások 9%-a olyan cégekhez ment, amelyeknél a támogatás összege meghaladta a cég teljes bevételét. Volt olyan cég is, ahol ez az arány elérte az 1000%-ot! Nehéz belátni, hogy az állam számára hogyan lehet ésszerű ilyen beruházásokat végrehajtani. Az így támogatott cégek többsége ráadásul nem induló, hanem hosszabb ideje működő vállalkozás.
Az EU által finanszírozott támogatások többsége jelentős piactorzító hatással van a versenytársakkal szemben. A támogatás legfeljebb 48%-a jutott olyan cégeknek, ahol a támogatás teljes szintje a bevétel kevesebb mint 10%-a volt. E cégek közül sokan a nem támogatott versenytársaik kárára fejlődtek, ami azt jelenti, hogy a gazdaság egésze számára mindez nem jelentett általános előnyt.
Megdöbbentő, hogy 1085 esetben ítéltek meg támogatást olyan vállalkozásoknak, amelyek a 2010-2020-as időszakban egyetlen embert sem foglalkoztattak. Volt 320 olyan vállalkozás, amelyik összesen 26,6 milliárd forint támogatást kapott, és soha nem volt piaci árbevétele. (213-nak sem foglalkoztatottja, sem árbevétele nem volt.)
Az összes támogatás 34%-át olyan cégek vették igénybe, amelyek több mint 10 támogatott projekttel rendelkeznek, ami további aggályokat vet fel a járadékvadászattal kapcsolatosan.
EZ RENDSZERSZINTŰ KOCKÁZATOT JELENT A MAGYAR GAZDASÁG SZÁMÁRA, ÉS FELVETI A KÉRDÉST, HOGY MI TÖRTÉNNE EZEKKEL A CÉGEKKEL, HA AZ UNIÓS TÁMOGATÁS MEGSZŰNNE.Az elmúlt 11 évben az EU-ból Magyarországra irányuló nettó transzferek teljes összege 9200 milliárd forintot tett ki, ami a GDP 3,3%-át kitevő éves nettó transzferintenzitást jelent.
A magyar gazdaságba történő bruttó beáramlás - tehát a közös európai költségvetéshez való magyar nemzeti hozzájárulás nélkül - a GDP 4,7%-a körül volt évente. Mindez ugyanebben az időszakban 2,3%-os éves reál-GDP-növekedés megvalósulásához járult hozzá. Felmerül a kérdés, hogy mi történt volna a magyar gazdasággal a transzferek nélkül? A válasz lehet az, hogy ezek hiányában akár zsugorodott volna a magyar gazdaság. De lehet az is, hogy a magyar vállalkozások és a kormány komoly lépéseket tettek volna a vállalkozások és az ország egésze versenyképességének javítása érdekében. Ehelyett azonban
VÁLLALKOZÁSOK NAGY RÉSZE DE FACTO FÜGGŐVÉ VÁLT AZ UNIÓS PÉNZEKTŐL, ÉS NEM LETT VERSENYKÉPESEBB!A vállalkozások az összes támogatás 53%-át kapták az elmúlt időszakban, szemben az állam 29%-ával és a helyi önkormányzatok mindössze 20 százalékával. A civil szervezetek a támogatások legfeljebb 1,7%-át kapták, az egyházak 1%-át. Ezekből a számokból világosan látszik, hogy Magyarországon messze a magánszektor kapja a legtöbb uniós támogatást, ami aggodalomra ad okot a piactorzító hatás és a korrupció tekintetében. Sokkal nagyobb átláthatóságra lenne szükség a támogatások nyomon követése terén ahhoz, hogy Magyarország képes legyen megindokolni a vállalkozások ilyen mértékű támogatását. Sajnos az átláthatóság jelenlegi szintje minimális. A vállalkozásoknak nyújtott finanszírozás több mint fele nagy állami vállalatokhoz került, ahol nem tudjuk, hogy milyen alvállalkozóknak adták tovább ezeket az összegeket. A média gyakran számol be erős klientalizmusról ezen a területen.
Ráadásul a támogatott vállalkozások ebben az időszakban kétszer annyi uniós támogatást kaptak, mint amennyi társasági adót befizettek a nemzeti költségvetésbe! Az uniós támogatás összege, amelyet ezek a cégek kaptak, körülbelül a fele az általuk ugyanebben az időszakban kifizetett osztalék összegének (azaz az uniós pénzeket nagyrészt magánszemélyek zsebének megtömésére használták fel). Ugyanez az elsődleges elemzés azt is megállapította, hogy
AZOK A VÁLLALKOZÁSOK, AMELYEK UNIÓS TÁMOGATÁSBAN RÉSZESÜLTEK, VALÓJÁBAN LASSABBAN NÖVEKEDTEK, MINT AZOK, AMELYEK NEM RÉSZESÜLTEK!Az elemzés helyesen mutat rá arra, hogy a kkv-k termelékenysége növelésének legnagyobb hátráltató tényezője a képzett munkaerő hiánya. Az elemzés azonban nem vázolja fel, hogy ezt a problémát hogyan okozza az alulfinanszírozott és alulirányított oktatási rendszer.
Az is helyes, hogy rámutat arra, hogy az oktatásból kimaradók aránya magas, de nem említi, hogy a hivatalban lévő kormány csökkentette a tankötelezettség felső határát, ami erősíti ezt a tendenciát, és ellentétes az EU egész életen át tartó tanulási céljaival.
A felsőoktatásról és a szakképzésről
A felsőoktatásban az elmúlt években óriási változások történtek, az állami felsőoktatás nagy részét privatizálták, és a nagyvállalatok által működtetett magánalapítványok kezébe adták. Ezt a reformot a kormány a magyar felsőoktatás régóta húzódó problémáinak megoldásaként tálalta. E drámai és sokat vitatott átalakítás ellenére a programban nem történik utalás erre a folyamatra. Egy ilyen fontos politikai iránynak bizonyára valahol szervesen szerepelnie kellene egy olyan hosszú távú stratégiában, mint a GINOP Plusz.
Az oktatási rendszerhez való hozzáférés javítása mindenképpen fontos cél, különösen az operatív program által idézett adatok alapján: a hátrányos családi háttérrel rendelkezők mindössze 11%-a jut be a felsőoktatásba, míg a legkedvezőbb helyzetű családokból 70%.
NEM VILÁGOS AZONBAN, HOGY VAN-E SZÉLESEBB KÖRŰ STRATÉGIA A TÁRSADALMI MOBILITÁS NÖVELÉSÉRE.A turizmusról
Az elemző rész – megmagyarázhatatlan okból – külön írja le a turizmus helyzetét. Kiemeli az ágazat jelentős helyi multiplikátor hatását, de nem részletezi, hogy a turizmus mely formáit lehet és kell magánforrásokból finanszírozni, és mely más formák igényelnek állami (beleértve az uniós) finanszírozást, és miért. Ez komoly hiányosság, különösen annak fényében, hogy a turizmus finanszírozása közismerten a klientalizmus egyik kulcsfontosságú érvényesülési terepe Magyarországon.
Az új szállodák építésének támogatására már eddig is jelentős mennyiségű uniós pénzt költöttek. Ez nemkívánatos versenyhez vezetett: miközben új szállodák épültek uniós pénzből, sok meglévő szálloda csődbe ment, aminek egyik fő oka pont az volt, hogy nem tudtak versenyezni az állami pénzből épült új szállodákkal. Egy ilyen támogatást joggal értelmezhet úgy minden olyan személy és cég, aki korábban saját pénzéből és saját kockázatára fektetett be a szállodaiparba, hogy hibát követett el: nem érdemes jobb termékekkel és szolgáltatásokkal versenyezni a piacon a fogyasztókért, hanem inkább az állami pénzekért kell versenyezni.
AZ ILYEN FINANSZÍROZÁS TEHÁT AZ ADÓFIZETŐK PÉNZÉNEK FELESLEGES ELKÖLTÉSÉT EREDMÉNYEZI.Még a Magyar Szállodaszövetség is éles kritikát fogalmazott meg a szállodaépítések állami támogatásával kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy a meglévő szállodák gyakran a túlélésért küzdenek. Ráadásul az újonnan épített szállodák sok esetben komoly környezetromboláshoz járultak hozzá.
A környezeti hatásokról
Mint a legtöbb uniós fejlesztési tervhez, a GINOP Plusz-hoz is el kellett készíteni egy előzetes környezeti hatásvizsgálatot. Ez el is készült. Az anyag arra számít, hogy a GINOP Plusz elsősorban barnamezős beruházásokat fog támogatni, nem pedig zöldmezős beruházásokat. Nem világos, hogy ez az elvárás mire alapozódik.
Az előzetes hatásvizsgálat szerint a kis- és középvállalkozások támogatása valószínűleg magasabb vízfelhasználást, nagyobb energiafogyasztást és nagyobb földhasználatot eredményez. Az operatív program keretében nyújtott támogatás valószínűleg megnövekedett szállítási igényeket eredményez, mind a támogatott fejlesztések megvalósítása során, mind pedig az azt követő tényleges működés során. A kkv-k fejlődése, különösen az idegenforgalomban, fokozott zaj- és fényszennyezést, valamint vibrációt eredményezhet. A termálturizmus esetében a megnövekedett kapacitás a terhelés emelkedését eredményezheti. (Nem világos, hogy ez a termálvíz készlet apadását jelenti-e.)
Vannak olyan részei is az előzetes környezeti hatásvizsgálatnak, amelyek inkább javaslatok, de a szövegben nem találhatók meg. Ilyen például, hogy az innovációnak az alacsonyabb vízintenzitású folyamatokra és az energiahatékonyságra kell összpontosítania. A végtermékeknek javíthatónak kell lenniük. A hulladékgazdálkodás területén az innováció pozitív hatással lehet az anyaggazdálkodásra és a körforgásos gazdaságra. Ám a stratégiai környezeti vizsgálat nem mutatja be, hogy ezeket hogyan fogják ténylegesen végrehajtani vagy érvényesíteni a programban. Jelenleg a legjobb esetben is a látens feltételezések kategóriájába tartoznak. Legrosszabb esetben azt lehet mondani, hogy a tervezetből hiányoznak.
Amint arra a vizsgálat helyesen rámutat, 2013 óta Magyarországon negatív környezeti tendenciák mutatkoznak a megnövekedett általános anyagfelhasználás, a stagnáló erőforrás-termelékenység, az egy főre jutó vízfogyasztás, a háztartásonkénti földgázfelhasználás és a háztartásonkénti villamosenergia-felhasználás stagnálása tekintetében. A vízbázisok védelme stagnált, a fajok sokfélesége kissé romlott, a természetes élőhelyek helyzete romlott. Megnőtt a savasodást okozó gázok kibocsátása. A szálló por (PM) kibocsátása stagnált. A szén-dioxid-kibocsátás nőtt, különösen a közlekedéshez kapcsolódó kibocsátások miatt. A hulladékmennyiség összességében szintén növekedett.
A fenti, többnyire negatív tendenciák fényében elengedhetetlen lenne, hogy az operatív program szövegében az éghajlattal kapcsolatos és környezetvédelmi célokkal kapcsolatos konkrétabb megfogalmazások szerepeljenek.
AZ ELŐZETES HELYZETÉRTÉKELÉS MEGLEHETŐSEN OPTIMISTÁN ÉRTÉKELI AZ INTÉZKEDÉSEK JÖVŐBELI LEHETŐSÉGEIT, AMI ÉLES ELLENTÉTBEN ÁLL A FENTIEKBEN ÖSSZEFOGLALT MAKROTRENDEKKEL.Pogátsa Zoltán,
a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja
A cikk eredetlleg a portfolio.hu-n jelent meg.
