Több mint kétszázezren látták a Totalcar Mesterkurzus eseményéről készült videót a youtube-on, melyben Hanula Barna, a győri Széchenyi István Egyetem Audi Hungária Járműmérnöki karának dékánja beszél arról, hogy Meddig lesznek dízelek, mikor tűnnek el a benzinesek? Rögtön az elején leszögezi, hogy ő nem jós, nem vállalkozik arra, hogy megjósolja a jövőt, majd – nekem úgy tűnik – inkább finoman befolyásolni igyekszik hallgatóságát, hogy mit is gondoljon a jövőről. Elhitetni igyekszik velünk, hogy a robbanómotoros autó megmarad a teremtés koronája, hiszen “először kéne az áramtermelést rendbe tenni, akkor nyilván egyre nagyobb jelentősége lenne az elektromos autózásnak”. Máshol pedig azt mondja, hogy a villanyautó nem tud jobb lenni, mint bármelyik másik, ha mindent figyelembe veszünk, illetve a villanyhajtás sosem lesz jó minden szállítási igényre. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül veszek górcső alá állításokat az előadásból, és megpróbálom megvilágítani, mi is velük a gond.
A hét tagú nagycsaládok álomautója
Alapvető szemléleti hibája Hanula Barna előadásának a – legtöbb villanyautó-szkeptikus megnyilvánulásban tetten érhető – időtlenség. Megáll az idő és az égen a néma álló csillagok között ott virít a ROBBANÓMOTOR. De vajon hová lettek a muraközi ló tenyésztői vagy a stráfkocsikészítők, akik talán még hetven-nyolcvan éve is abban reménykedhettek, hogy robbanómotoros autóval sosem lehet lesz “minden szállítási igény kielégíteni”?
A térkép interaktív változatán egy országra kattintva részletes információhoz juthat a kedves olvasó itt.
Amikor a villanyautókhoz és a robbanómotorosokhoz köthető széndioxid-kibocsátást elemzi, Hanula Barna olyan adatokkal operál, melyek kedvezőtlennek mutatják a villanyautót. Pedig ma már nem kérdés, hogy ha mindent beleszámolunk, a ma gyártott villanyautóknak átlagosan kisebb a széndioxid-kibocsátása, mint egy robbanómotorosnak (legalább 150.000 megtett kilométerrel számolva, és minden tényezőt figyelembe véve a nyersanyag-kitermeléstől kezdve az autó szétszedéséig). Vagyis a ma megvásárolható villanyautók többségét érdemes a robbanómotoros helyett választani, ha tenni akarunk a klímakatasztrófa ellen, mert megtakarítást érünk el a használatával az üvegházgázok (ühg) kibocsátásában. De érdemes azért is, hogy a fejlesztési költségek minél több eladott villanyautóra oszoljanak el és a bevételből jusson további – egyebek között akár villanyteherautó, villanyfurgon – fejlesztések forrására is.
Nem tudom eldönteni, vajon dicsekszik vagy panaszkodik-e Hanula Barna, amikor azt ecseteli, hogy amióta elindult az Európai Unióban a gépkocsik kipufogógáza méregtartalmának csökkentése, milyen hatalmas eredményt értek el a fejlesztők. Mármint hogy akkorát, hogy hatalmas erőfeszítésekkel is csak kicsit lehet rajta tovább javítani. Szerinte nem is érdemes, de szerintem igen. Hiszen sok kicsi sokra megy, és ezekből gépkocsikból évente sok milliót adnak el Európában, és azok mind-mind jó pár százezer kilométeren át fognak az orrunk alá füstölni. Bizony, még az apró javítással is komoly levegőtisztulás érhető el.
Valóban rossz, ha egyes üzemekben a dolgozók, háztartásukban pedig a földgázzal főzők komoly nitrogéndioxid-terhelésnek vannak kitéve, és kell is tenni ellene. De nem a közlekedési kibocsátások csökkentése helyett, hanem azzal együtt. A kettő szembeállítása persze nem Hanula Barna innovációja, ilyen szembeállításokkal nap mint nap találkozhatni a környezetvédelmen belül is. Szerintem sem a levegőszennyezés csökkentésében, sem az ühg-kibocsátásban nem adhatunk fölmentést egyetlen ágazatnak sem arra hivatkozva, hogy a másik ágazat tegyen előbb valamit. Hasznosabb volna inkább a gyereknevelésből ismert bezzegelésre fektetni a hangsúlyt. Milyen jól hangzana, ha az autóipar képviselői azt mondanák, hogy: “Lám, a mi autóink egyre kevésbé szennyeznek, tessék, érjetek utol! Tegyen már valamit az állam azért is, hogy az emberek otthon főzés közben ne mérgezzék magukat!”
Elhangzik viszont az előadásban egy olyan állítás, amivel tökéletesen egyetértek, és aminek az elérését a Levegő Munkacsoport évtizedek óta rendszeresen számonkéri az államon. Így szól: “Magyarországon hatalmas lépés lenne, ha a vizsgáztatásnál abba a kipufogóba kerülne bele a szonda, amelyiket vizsgáztatják.” Tíz- vagy akár százezrével futhatnak az utakon kifúrt részecskeszűrőjű, illetve üres AdBlue tartályú autók – buszok, teherautók is, nyilván –, amikből ömlenek az egészségkárosító apró részecskék, illetve a nitrogén-dioxid. Hiszen a vizsgáztató gép nem látja, hogy honnan jön a gáz, amit elemez. Ezen csak egy módon lehet változtatni: a kipufogógáz elemzésével a forgalomban és a füstölő autók kiemelésével. (Bár sok-sok busz esetében mérés nélkül, egyszerű szemrevétellel észlelhető, hogy ömlik a korom a kipufogóból, mégsem intézkedik senki.) Van is rá eszköz, úgy hívják távérzékelő. Volt pénz a Védára, legyen erre is!
A gépkocsik emissziójának forgalom közbeni ellenőrzéséért szívesen szövetkezem mindenkivel, köztük Hanula Barnával és másokkal is, még ha ők – ellentétben velem – inkább lassítanák is a villanyautózás terjedését. Annál is inkább, mert annak valójában nincs szüksége támogatásra. A robbanómotor már akkor elvesztette a háborút, amikor az első Teslát átvette boldog tulajdonosa. Már csak a fegyverletétel időpontja a kérdéses.
Annyit már most is tudni lehet, hogy autógyártók eddig nyilvánosságra került terveiben Magyarországon 2025-ben összesen mintegy 60 000 villanyautó gyártása szerepel. (A térképen ezer lakosra hat darab.) Amihez kellenek majd szakemberek is. Ezért is lenne régen rossz, ha az egyetemen a diákokat a tanáruk nem erre készítené föl, hanem a robbanómotor lecserélhetetlenségének hitét igyekezne elültetni el bennük, akár a Mesterkurzus hallgatóiban.
Vargha Márton
a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse
Kép: https://c1cleantechnicacom-wpengine.netdna-ssl.com/files/2016/04/Model-X.jpg