Egy ismert belga politikus nyilatkozta néhány éve, hogy milyen jó emlékek kötik az autópályák önkiszolgáló éttermeihez. Kiskorában ugyanis mindig megálltak út közben egy kávéra a szüleivel, és ilyenkor nyugodtan beszélgethetett az édesapjával, amire máskor nem volt lehetősége.
Engem a jó úti élmények a vonathoz kötnek. Kiskoromban a nagycsaládos kedvezménynek köszönhetően – és mert nem volt autónk – mindenhová vonattal utaztunk.
Esetünkben ez a Balatont és Észak-Magyarországot, a nagyszüleinket jelentette. Gyerekként minden vonatút élmény volt! Izgatottan figyelni, hogy mikor tűnik fel először a Balaton zöldeskék vize, vagy az ablakhoz nyomott orral bámulni a szántókat, hátha egyszer csak megpillantjuk az őzeket. A fejedelmi reggelikről, uzsonnákról nem is beszélve, amit a vonaton kaptunk.
Tágabb családunkban ma kétféle álláspont van az utazással kapcsolatban. Az egyik szerint autó nélkül borzalmas kínlódás eljutni bárhová Magyarországon, elviselhetetlen az átszállások közötti várakozási idő, és az, hogy másoktól függ az ember. Vagyis autó nélkül nem érdemes kimozdulni otthonról.
A másik szerint mindenhová el lehet jutni tömegközlekedéssel és gyalog, csak jobban meg kell szervezni az utazást és rá kell szánni az időt. Ha az ország másik végébe szeretnénk ellátogatni, és körülnézni, több naposra kell tervezni a kirándulást. A hosszabb útért cserébe életre szóló élményekkel gazdagodhatunk.
Így jutottunk el mi az elmúlt években kicsi gyerekekkel többek között az Őrségbe, a Pilisbe, a Börzsönybe, a Zselicbe és tértünk vissza felejthetetlen élményekkel. A vonatutakat továbbra is nagyon szeretem, de volt részem kellemes buszos kirándulásban is.. Ha a gyerekek nagyobbak lesznek, a kerékpáros túrák is szóba jöhetnek majd. Most lelkesen tervezem a következő utunkat, ezúttal a Balaton-felvidékre – hiszen itthon vonattal, busszal és gyalogszerrel is gyönyörű helyekre juthatunk el.
Segítség az élménygazdag kirándulások tervezéséhez:
http://www.balatonihajozas.hu/
(Madarassy Judit)
