Arról fognak dönteni hamarosan az Európai Unió országainak kormányai, hogy mennyire szigorítsák azoknak a légszennyező anyagoknak a kibocsátását, amelyek károsítják az emberek egészségét, és amelyek közül egyesek a globális felmelegedéshez is hozzájárulnak. Vannak országok, amelyek kormányai az előterjesztett tervezettnél szigorúbb szabályozást szorgalmaznak, mások pedig, éppen ellenkezőleg, felvizeznék a tervezett szabályokat. Ez utóbbiak közé tartozik Magyarország kormánya is.
Amint korábban már mi is, de sokan mások is megírták, a menekültválság egyik fő kiváltó oka a környezet pusztítása, illetve az éghajlatváltozás. Sokan arra is felhívták a figyelmet, hogy amennyiben nem változtatunk a magatartásunkon, akkor a mostani menekültáradat semmiség ahhoz képest, ami a jövőben várható. Franciaország elnöke, François Holland szerint amennyiben nem sikerült határozott éghajlatvédelmi intézkedéseket hozni, a jelenlegi százezrek helyett majd milliókban mérhetjük a menekültek számát. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy nincs vesztegetni való időnk, ha el akarjuk kerülni hogy klímamenekültek tömegei lepjék el Európát. John Kerry amerikai külügyminiszter pedig arra figyelmeztetett, hogy megindulnak a klímamenekültek, és „ha azt gondoljuk, hogy a bevándorlás ma nagy kihívás Európa számára a szélsőségesek térnyerése miatt, akkor várjuk csak meg, mi történik, ha majd nem lesz elegendő ivóvíz, nélkülözni kell az ennivalót, vagy embercsoportok egymás ellen harcolnak a puszta létükért”.
A magyar kormány álláspontjának megvédésére két érvet szokták felhozni. Az egyik érvelés szerint mi nem vagyunk olyan gazdagok, hogy megengedhessük magunknak a szigorúbb levegőtisztaság-védelmi szabályozást. Ez viszont egyszerűen nem igaz, hiszen tanulmányok sora bizonyította (többek között az Európai Bizottság megbízásából készült költség-haszon elemzés), hogy a szigorúbb szabályozás több haszonnal járna a magyar nemzetgazdaság részére, mint amennyi kiadást okozna.
A másik érvelés szerint Magyarország a világ üvegházhatású gázkibocsátásának mindössze két ezrelékéért felel, így még akkor sem tudna érdemben hozzájárulni az éghajlatvédelemhez, ha egyik napról a másokra az összes károsanyag-kibocsátása megszűnne.
Ez az érv olyan, mintha egy autós azt mondaná, hogy nem kell környezetvédelmi szempontból felülvizsgáltatni a gépkocsiját, mert az kevesebb mint egymilliárdod részét bocsátja ki annak a szennyezésnek, amit a közlekedés összességében a levegőbe juttat szerte a világon.
Minden országnak minden tőle telhetőt meg kell tennie a világ környezeti problémáinak megoldására. Ezt követeli meg egyebek mellett a 2015. évi párizsi klímamegállapodás, amelyet 195 ország írt alá, és minden országnak kötelező feladatává teszi az éghajlatvédelmi intézkedéseket.
Elfogadhatatlan a lazább szabályozás azért is, mert azzal magyar emberek ezreit ítélnék idő előtti halálra, százezreit pedig egyébként elkerülhető betegségekre.
Nem igaz, hogy a kis országok nem sokat tehetnek az éghajlatváltozás megfékezésére, hiszen ők is tudnak (tudnának) jó példát mutatni világ többi országának. Ezt számos, a legkülöbözőbb fejlettségi szinten lévő kis ország – Costa Ricától Dániáig – már most is meg teszi, nemzetközi elismerést vívva ki ezzel.
A magyar kormány jelenleg a menekültek befogadása ellen kampányol. Ha a magyar kormány a szigorúbb uniós levegőtisztaság-védelmi szabályok ellen fog szavazni, hozzájárulva ezzel a (klíma)menekültek számának növekedéséhez, akkor vajon ki fog egyáltalán hitelt adni a szavainak?
Lukács András
