Nemrég egy konferencián Nyul Zoltán, a BKK stratégiai igazgatója tartott előadást a Balázs Mór-tervről, és a különféle projektekről, amik kezdődnek, folyamatban vagy előkészítés alatt vannak a fővárosban. Egyik példája az egyes villamos továbbvezetése volt a Fehérvári úttól a Kelenföldi pályaudvarig, s egyszer csak mit hallok? Azt, hogy majd láncolhatják magukat a fákhoz a környezetvédők. Ebben az egy mondatban minden benne van. Az, hogy a Fővárosi Önkormányzat mennyire veszi komolyan a Balázs Mór-tervben megfogalmazott hangzatos vagy kevésbé hangzatos célokat, és hogy a tervezők mennyire veszik komolyan, hogy ez egy fenntartható városi közlekedési terv. Semennyire.
„Csak akkor ad pénzt az Európai Unió, ha van fenntartható városi mobilitási tervünk? Hát akkor csinálunk egyet! Úgysem fogják rajtunk számon kérni, hogy amit művelünk, az is fenntartható-e!”
Nagyjából ez lehet azok fejében, akik a döntéseket hozzák. Pár éve felállítottak egy csapatot, akik komolyan vették a feladatukat, erős szakmai háttérrel összeraktak egy tervet, aztán megbíztak egy másikat, hogy csináljon belőle színes-szagos kiadványt, és elkezdtek vele ródsózni. Arra azért vigyáztak, hogy ami végül megvalósul, azon ne lehessen semmit számonkérni a fenntarthatóságból, ami pedig – elvben – a Balázs Mór-terv célja lenne. Mert ami segítene a célok teljesülésének ellenőrzésében, az átgondolt, projekt szinten megkövetelt adatgyűjtés előírása, az indikátorok rendszere, az már nincs benne a Balázs Mór-tervben. Mint ahogy a terv a tervezési, projektelőkészítési folyamatba sem került bele mint tájékozódási pont, mint iránytű, mint a tervezés sarokpontjait meghatározó dokumentum. Van a Balázs Mór-terv, és vannak a tervezők, akik csinálják pont az ellenkezőjét, mint ami le van benne írva. Részlet a Balázs Mór terv problémafájából:
Így történhet, hogy hiába lehetne azt a bizonyos egyes villamost fakivágás nélkül továbbvezetni, arról a BKK hallani sem akar. Így történhet, hogy hiába fogalmazza meg a terv a közösségi terek visszaadását a közönségnek – értsd elvételét az autóforgalomtól, parkolástól –, inkább a fordítottja történik. Útfelújításokkor lekeskenyítik a járdákat, hogy több autó parkolhasson, a főutakra nem tesznek parkoló automatát, hogy azok P+R parkolóként működhessenek. A tereket pedig befedik kővel, hogy nyáron csak átszaladni lehessen rajtuk a hőségben – igaz padot se nagyon tesznek oda, nehogy valaki mégis rájuk üljön. Arra az esetre, pedig, ha valaki számon kérné a felújítás, villamospálya-építés, kerékpárút-kialakítás kezdetekor kivágott 10-20-100 vagy még több 30-40-50 éves, nagylombú fát, odanyomnak egy-két csenevész fácskát, mint „pótlást”.
Miközben tervezők, szakemberek komolyan vitatkoznak arról, hogy vajon a Balázs Mór-terv nem túl emberbarát-e, azonközben magasról tesznek rá, akiknek az lenne a dolguk, hogy többek között a multimodális közlekedés feltételeinek megteremtésével, az autók által elfoglalt közösségi terek visszahódításával, a hőszigetek felszámolásával élhetőbbé, egészségessé tegyék Budapestet, hogy megelőzzék évente sok ezer budapesti értelmetlen megbetegedését, esetenként halálát. Egyedül arra vigyáznak, hogy Balázs Mór fényképe legalább a pénzt adó Európai Unió elől eltakarja, mi történik valójában.
vamá
