A Levegő Munkacsoport blogja

Szalmabálaszigetelés
A kép forrása: www.szalmaotthonok.hu

A fenntartható, „zöld” építészet sokszor új házak építésében gondolkodik, holott a környezeti terhelés csökkentésének egyik kulcsa a meglévő épületek korszerűsítésében rejlik. Van bőven feladat, hiszen Magyarország épületállományának jelentős része korszerűtlen; a családi házak mindössze 27%-a rendelkezik hőszigeteléssel, ami komoly lehetőséget jelent az energetikai felújításokra.

A hideg őszi napok beköszöntével és az első magas fűtésszámla megérkezésével sok családi ház tulajdonosában felmerül a szigetelés kérdése. Nem véletlen, hiszen a falak és födémek együttes hőszigetelése akár 55-60 százalékkal is csökkentheti a hőveszteséget, és a felújítási munkák között ez tűnik a leginkább „kezdőbarát” tevékenységnek. Vigyázat azonban, az elhamarkodott, „Csináld magad!” megoldások gyakran hibás eredményekhez vezetnek! Az is lehet, hogy jól sikerül a szigetelés a ház nagy részén, de a kényes részeken hőhidak, penészedés alakulhat ki. Ha például rosszul párosítjuk az anyagokat, egy régi vályogház borítása külső párazáró polisztirollal olyan komoly falnedvesedéshez és penészedéshez vezethet, amelyet bonyolult és költséges is javítani.

„Ahogy nem műti meg magát az ember otthon, ha beteg, úgy házat sem érdemes saját kútfőből korszerűsíteni. A leginkább környezetbarát ház az, amelyet szakszerűen felújítunk.” – figyelmeztet Bihari Ádám építész, a természetes építőanyagok szakértője.

A hőtechnikai korszerűsítést sokan még mindig redukáltan, egyfajta „anyagfelragasztási” feladatként kezelik. Pedig a hőszigetelés egy komplex épületfizikai rendszer része, amelyben az épület tájolása, a nyílászárók légzárása, az árnyékolás, a hőtároló tömeg és a gépészeti rendszerek mind együtt dolgoznak. Az első lépés az épület átfogó energetikai tervezése, amelyet érdemes építészmérnökre, építőmérnökre, energetikus szakemberre vagy más épületenergetikai szakemberre bízni.

A tervezés során nemcsak maga az épület számít. Első lépésként érdemes átgondolni saját életmódunkat, preferenciáinkat, családi terveinket, csak aztán a házzal magával foglalkozni, mert az így nyert információk alapján lehet olyan hosszú távon fenntartható épületet létrehozni, amely tartósan illeszkedik mindennapjainkhoz. „A házunk a mindennapi életmódunk tükre. Ha azt szeretnénk, hogy hosszú távon fenntartható és egészséges legyen, nekünk is tudatosnak kell lenni” – jelenti ki Bihari.

Egy jó példa: szalmapaplan – utólagos homlokzati hőszigetelés természetes, helyi, egészségbarát alapanyagból
A kép forrása: www.szalmaotthonok.hu

Ha megvan a tervünk, következhet az anyagválasztás. A helyben rendelkezésre álló, természetes alapú anyagok – vályog, mész, szalma, kender, fa – használata nemcsak környezetbarát, hanem energetikailag és páratechnikai szempontból is előnyös. Ezek az anyagok nemcsak kisebb beépített energiatartalommal rendelkeznek, hanem kedvezőbb páratechnikai és hőtárolási tulajdonságokat is biztosítanak számunkra. Fontos azonban, hogy a kivitelezőt is körültekintően válasszuk ki, hiszen a modern építőipar anyagpalettája rendkívül összetett, és nem minden kivitelező látja át, mely anyagok működnek jól együtt. Ahogy egyre több szó esik a fenntarthatóság mellett az egészséges épületről és az épületbiológiáról, remélhetőleg egyre csökken a kőolajszármazékokból készített anyagoknak használata, és növekszik a kereslet a természetes anyagok iránt. Így a jó megoldások még olcsóbbá válnak, illetve egyre több szakember foglalkozik majd ezekkel.

Természetes gyapjúszigetelés: 100%-ban vegyszermentes, újrahasznosítható alapanyag; kiváló a hő- és hangszigetelése; elasztikus, könnyen illeszthető kábelekhez, csövekhez, különböző szerkezetekhez; ideális tetőfödémbe, szarufák közé, mennyezetekhez; gyors, tiszta, biztonságos a beépítése védőfelszerelés nélkül
A szerző fotója

Az egészséges otthon nem csupán alacsony energiafogyasztást jelent. A belső környezet minősége (Indoor Environmental Quality, IEQ) több tényezőt foglal magában: hőérzet, párakomfort, levegőminőség és károsanyag-kibocsátás egyaránt meghatározza. Egyre több szó esik arról, hogy a teljesen párazárt szerkezetek, szintetikus bevonatok és illékony szerves vegyületeket (VOC) kibocsátó anyagok hosszú távon egészségkárosító hatásúak lehetnek. Ezzel szemben a vályognak és a mésznek nincs ilyen károsító hatása, továbbá természetes higroszkóposságuk révén kiegyenlítik a nedvességingadozást, csökkentve a penészedés és a belső légszennyezés kockázatát.

„Az emberek sokszor csak az energiaszámlát nézik, pedig a belső levegő minősége, a hőérzet és a párakomfort legalább ilyen fontos. Ha egy épület úgy van megtervezve, hogy a szerkezet maga is dolgozik – például elnyeli a hőt napközben, és leadja éjjel –, akkor sokkal kevesebb gépészet kell a kellemes klímához. A fenntartható, természetes anyagokból építés nem visszalépés a múltba, hanem a hagyományos tudás és a korszerű mérnöki szemlélet integrációja” – állapítja meg Bihari.

Nem csupán környezetvédelmi, hanem gazdasági érvek is szólnak a meglévő épületek korszerűsítése mellett. Fontos tudatosítani, hogy a fenntartható megoldások használata nem kell, hogy luxus legyen. Néha a legokosabb megoldás a legegyszerűbb is egyben. A természetes anyaghasználat, a rendszerszintű tervezés és a tudatos életvitel nemcsak a rezsit csökkenti, hanem fenntarthatóbb otthonokat, és egészségesebb, komfortosabb élettereket teremt.

Probstner Petra
építész, a Levegő Munkacsoport önkéntese

A komposztálás alapvetően jó a környezetnek, hiszen általa csökkenthető a szemét mennyisége, és így kevesebb szállításra és lerakóra van szükség, ráadásul a tápanyagban gazdag komposzt a növényeinknek is jó. Ugyanakkor kevésbé közismert, hogy a komposztálással a metánkibocsátásunkat is jelentősen csökkenthetjük. Hasonló a helyzet az étel megmentésével és a papír újrahasznosításával is: azok sem csak azért környezetbarátak, mert kevesebb fogyasztást és hulladékot eredményeznek, hanem mert szintén rengeteg metántól óvják meg a légkört.

A metán kibocsátás csökkentése azért fontos, mert ugyan a klímaváltozást okozó üvegházhatással kapcsolatban legtöbbször a szén-dioxid kerül szóba, a metán is nagyon fontos szereplő. Bár metánból a szén-dioxidnál mintegy két nagyságrenddel kevesebbet juttatunk a légkörbe, a metán 20 éves távlatban fajlagosan nagyjából 80-szor olyan erősen melegíti a légkört, mint a szén-dioxid. Így a metánkibocsátásunk mintegy 30 százalékban felelős a klímaváltozásért. Ugyanakkor mivel egy metán molekula átlagosan jóval rövidebb ideig – 10-15 évig – tartózkodik a légkörben, mint egy több száz évig ott túlélő szén-dioxid molekula, a metánkibocsátás visszafogásával jóval gyorsabb eredményt lehet elérni, mint a szén-dioxid kibocsátáséval. A klímaváltozáson túl a metánkibocsátás a talajközeli ózonképződés elősegítésével a légszennyezéshez is hozzájárul, és így az EU-ban évente több tízezer idő előtti halálesetet és eurómilliárdos mezőgazdasági kárt okoz.

A komposztálás és ételpazarlás pedig úgy jön a képbe, hogy Magyarországon az emberi tevékenységhez kötődő metánkibocsátás mintegy 40%-a hulladéklerakókba jutó és ott oxigénmentes környezetben metánná alakuló lebomló szerves hulladékból származik. (A komposztálás során is keletkezik metán, de jóval kevesebb, továbbá a komposzt rendszeres forgatásával és így több levegőhöz juttatásával még tovább csökkenthető ez a mennyiség.)

A nem szelektíven gyűjtött háztartási hulladék több mint negyede biohulladék, jórészt ételmaradék és élelmiszer-melléktermék (zöldségek, gyümölcsök héja stb.), kisebb részben kerti hulladék. Ennek jelentős csökkentése egyéni szinten pedig jórészt odafigyelés kérdése. A komposztáláshoz persze nem árt a kertes ház, de kert híján se kell feladni, hiszen például Budapesten több mint 40 komposztpontban lehet leadni az akár egy befőttesüvegben is gyűjthető komposztot, és erkélyen vagy beltérben használható komposztáló eszközök is léteznek. Ételt meg alapesetben se dob ki senki szívesen, itt tényleg csak a nagyobb odafigyelés számít a vásárlásnál és az étel készítésekor. Ha pedig mi magunk nem tudunk megenni valamit, azt felajánlhatjuk például a Food Not Bombs szervezetnek.

Persze az se ártana, ha az állam nagyobb erőfeszítéseket tenne a komposztálás elősegítésére. Bár 2024 elején a MOHU elindította a lakossági biohulladék szervezett gyűjtését 14 településen, a tapasztalatok nem túl biztatóak. Részben talán emiatt a kiterjesztés is késik, és a 2025-re tervezett 1,5-2 millió ember helyett továbbra is csak a 14 településen élő pár százezer lakos egy részének elérhető a szolgáltatás. Mivel a biohulladék gyűjtése újdonságnak számít Magyarországon, jóval intenzívebb kampány kellene a gyűjtési hajlandóság erősítésére.

A biohulladék mellett a papír nagy része is könnyen lebomlik, így szintén jelentős metánforrásnak számít. Ahhoz képest, hogy 2014 óta már minden budapesti háztartásban lehet szelektíven gyűjteni, a fővárosban a papír mintegy harmada még mindig a vegyes kukákba kerül, és így annak mintegy 6-7 százalékát alkotja. Ebben a nemtörődömség mellett feltehetően az is szerepet játszik, hogy az emberek jelentős része a vegyes szemétbe dob olyan papírhulladékot – például nem túl piszkos szalvétát, papírtörlőt, pizzásdobozt – ami a szelektív kukába is mehetne. Persze a szalvéták, papírtörlők mennyiségét úgy is csökkenthetjük, ha helyettük textilt vagy szivacsot használunk.

A hulladék tudatos kezelésével elérhető kibocsátáscsökkenés nem kevés. Az átlagos magyar háztartás hulladéka évente mintegy 8 kilogramm metán kibocsátásához járul hozzá, aminek akár 90%-a is elkerülhető lenne komposztálással, az ételkidobás elkerülésével, a papír nagyobb arányú szelektív gyűjtésével és megfontoltabb vásárlással. Ha így tennénk, annyival óvhatnánk az éghajlatot, mintha évente 4 ezer kilométerrel kevesebbet autóznánk (600 kg CO2 kibocsátás).

Tóth Csaba
a Levegő Munkacsoport szakpolitikai munkatársa

A cikk eredetileg a G7.hu-n jelent meg.

A gátlástalan hazudozás folytatása volt 2025-ben is a legnagyobb bűn a klímavészhelyzet fokozódásában. Ezen belül is a legnagyobb hazugság, ami megnyilvánul nemcsak a szavakban, hanem a politikusok döntéseiben és általában az emberek mindennapi cselekedeteiben is, az, hogy egy anyagilag véges bolygón lehetséges a végtelen anyagi növekedés.

Fotó: Horváth Zsolt, Levegő Munkacsoport

Hazugság, hogy a technika fejlődésével elkerülhető lesz a klímakatasztrófa. Jellemző példa az az ígéret, hogy a közlekedés villamosításával és a megújuló energiák használatával változatlanul folytatható a tömeges autózás. Az elektromos járművek előállítása (beleértve az akkumulátorokét is) ugyanis hatalmas energiafelhasználással és környezetszennyezéssel jár, továbbá az ehhez szükséges nyersanyagok sem tartanak a végtelenségig. Az újrafeldolgozás sem jelent megoldást, hiszen egyrészt ehhez is sok energia kell, másrészt a használat, szállítás, újrafeldolgozás során elkerülhetetlenül keletkezik veszteség. Ha pedig egy anyagot sikerül akár 90%-ban is újrahasznosítani (amitől szinte minden anyag esetén igen távol állunk), akkor is a hatodik újrahasznosítási forduló után az eredeti anyagnak mindössze a fele marad meg.

A szén-dioxid világszerte kibocsátott mennyiségének és légköri koncentrációjának alakulása az ENSZ-klímacsúcsok (COP) éveiben
(A Levegő Munkacsoport grafikája a Nemzetközi Energia Ügynökség [IEA] és az USA Nemzeti Óceán és Atmoszféra Ügynöksége [NOAA] adatai alapján)

A politikusok előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a szén-dioxid-kibocsátást kell csökkenteni, hogy megállítsuk a globális felmelegedést, azt sugallva, hogy ez megoldja a környezeti problémákat. A tény viszont az, hogy a légkörben lévő anyagok közül a szén-dioxid csak mintegy 40 százalékban felel a felmelegedésért, tehát számos egyéb anyag (különösen a metán és a korom) kibocsátását is csökkenteni kell. Arról is ritkábban lehet hallani, hogy az éghajlatváltozás csak az egyik terület, ahol túlléptük a bolygónk tűréshatárait, vagyis azokat a feltételeket, amelyek tartósan biztosítják a civilizációnk fennmaradását. A kutatók összesen kilenc tűréshatárt azonosítottak, amelyek közül már hetet(!) áthágtunk, mégpedig az éghajlatváltozáson kívül a mesterséges anyagok (különösen a műanyagok) elterjedése, a bioszféra épsége, a földhasználat, az édesvizek állapota, a foszfor- és nitrogén-körforgás, valamint az óceánok savasodása terén. (Az utóbbi szintén a megnövekedett szén-dioxid-koncentráció következménye, és a tengeri élővilág pusztulásához járul hozzá, több mint hárommilliárd ember élelmiszerellátását veszélyeztetve.)

Az az egyik fő oka annak, hogy az emberek túlnyomó többsége elhiszi a fent említett hazugságokat, hogy az árak is hazudnak. Például Magyarországon – az Európai Bizottság honlapján található adatok szerint – a személy- és tehergépkocsik használói a közlekedést terhelő adókon, díjakon keresztül mindössze egyharmadát fizetik meg mindannak a költségnek, amelyeket okoznak (beleértve az egészségi és környezeti károk költségeit is). Hasonlóan hazudik a hús ára és számtalan más terméké és szolgáltatásé is. Ha pedig az árak alacsonyabbak, mint az előállítás költségei, illetve nem tükrözik az előállított termék mennyiségének véges voltát, túlfogyasztás keletkezik, és egy idő után a készletek kimerülnek (beleértve egyebek mellett a civilizációnk fennmaradásához szükséges légkört is).

Abban, hogy a hazugságok elterjednek és megrögzülnek az emberekben, döntő szerepet játszik a média és a reklámok is, amelyek könnyűszerrel rávesznek tömegeket, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat fogyasszanak, amelyekre tulajdonképpen semmi szükségük nincs még a jó életminőséghez sem – sőt sok esetben még az egészségüket és a környezetet is károsítják. (Ennek jellemző példája a műanyag palackban árusított ásványvíz – még rosszabb esetben a cukros „üdítő” –, hiszen ez egészségtelen, 3500-szor nagyobb mértékben terheli a környezetet, mint a csapvíz, továbbá 200-szor annyit fizetünk érte, mégis rengetegen vásárolják nap mint nap.) Ráadásul a hazugságok – nagyrészt a közösségi média ezt elősegítő algoritmusai folytán – akár százszor gyorsabban terjednek, mint az igazságok.

Azt, hogy a hazudozás napjainkban a legnagyobb bűn, arra már a Világgazdasági Fórum is utal: a Global Risks Report 2025 című jelentése szerint a világunkat veszélyeztető legsúlyosabb kockázat a téves tájékoztatás és a szándékos félretájékoztatás (misinformation and disinformation). Az Európai Bizottság is felismerte a problémát és 2025-ben közzétette A dezinformáció visszaszorítását célzó magatartási kódexet, lépéseket vázolva fel a félretájékoztatás elleni küzdelemre. Az érdemi fellépés a hazugságáradat ellen azonban még várat magára. Az igazságot ugyanis nem sokan merik kimondani (a politikusok pedig egyenesen rettegnek tőle); nevezetesen azt, hogy akár néhány év múlva nagyon kevesek kiváltsága lesz már az autózás (a repülésről nem is beszélve), a rendszeres húsevés, az újonnan épült lakásba költözés és sok minden más is. Most már csak a között lehet választani, hogy ez a folyamat tervezetten megy-e végbe, vagy pedig a természet törvényei kényszerítik ki. A fizika, kémia és biológiai törvényei ugyanis mindig kérlelhetetlenül megmondják az igazságot.

Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke

A cikk eredetileg a Magyar Hangon jelent meg.

Cikksorozatunkban már bemutattuk a szénbányászat és a szennyvízkezelés hazai metánkibocsátásának alakulását és a csökkentési lehetőségeket vizsgáló tanulmányokat. Ezúttal a hazai emisszió legnagyobb részéért felelős ágazatot, a hulladékszektort vesszük górcső alá, Szabó Györgynek, a Hulladék Munkaszövetség tapasztalt szakértőjének tanulmánya alapján. A tanulmány a szektoron belül elsősorban a hulladéklerakókra és a bio-, illetve élelmiszer-hulladékokra fókuszál.

Egy átlagos autó valódi sebessége alig nagyobb, mint egy gyalogosé. Bár az átlagtól jelentős eltérések lehetnek, de tény, hogy az autók valódi sebessége jóval alacsonyabb annál, mint amit a kilométeróra mutat. Ezt bárki könnyedén kiszámolhatja a saját gépkocsijára.

A nemrég újra felmerült ferihegyi vasútra a legtöbben egy környezetbarát fejlesztésként tekintenek, hiszen környezeti előnye elég egyértelmű: segítségével tiszta és alacsony kibocsátású vasútra terelhető azoknak egy része, akik ma kevésbé környezetbarát busszal vagy még kevésbé környezetbarát autóval jutnak ki a reptérre.

Egyre népszerűbbek Párizsban az iskolautcák, vagyis olyan utcák, illetve utcaszakaszok, ahová az iskolák környékén ideiglenesen vagy állandó jelleggel nem lehet gépjárművel behajtani. Az átalakítás azonban nem mindig zökkenőmentes – írja saját tapasztalatai alapján Aldwin de Trazegnies, a Sciences Po Saint Germain-en-Laye egyetem hallgatója, a Levegő Munkacsoport gyakornoka.

Időszakos iskolautca Párizsban
©Respire 2023

2020 óta Párizs fokozatosan átalakítja az iskolák környékét „rues aux écoles”-okká, vagyis „iskolautcákká”, aminek célja az iskolába járás biztonságosabbá tétele, a szennyezés csökkentése és a közterek visszaadása a gyalogosoknak.i. Ez az ambiciózus terv, amelyet a szülők, a civil egyesületek és a városi tanács is támogat, része annak a törekvésnek, hogy áttérjenek a zöldebb jövőre és visszaszerezzék a közterületeket az emberek számára.ii

A metánkibocsátásról indított blog sorozatunk egy korábbi cikke is beszámolt arról, hogy a metánkibocsátás csökkentése kulcsfontosságú az éghajlatvédelemben, és a Levegő Munkacsoport egy nemzetközi koalíció tagjaként tanulmányokat készít azokról a legfontosabb területekről, amelyeken megfelelő szakpolitikai intézkedésekkel jelentős eredményeket lehet elérni. Ezúttal a szennyvíz-keletkezés, -szállítás és -kezelés során kibocsátott metán csökkentési lehetőségeit ismertetjük Dr. Nagy Gábor (Miskolci Egyetem, Energia-, Kerámia- és Polimertechnológiai Intézet) „A szennyvízből és szilárd szerves hulladékokból származó magyarországi metánkibocsátás csökkentése legalább 30%-kal 2030-ig” című tanulmánya alapján.

A metán erős üvegházhatású gáz, eddig mégsem irányult figyelem a csökkentésére. Egy nemzetközi projekt keretében a Levegő Munkacsoport részletes javaslatokat dolgoz ki az egyes érintett ágazatok metánkibocsátásának csökkentésére. Ennek keretében készült el Dr. Szilágyiné Dr. Sebők Szilvia Gabriella és Dr. Baracza Mátyás Krisztián (Miskolci Egyetem) tanulmánya, amelynek lényegét ismerteti ez a cikk.

A metán (CH₄) fokozottabban terheli a légkört, mint a szén-dioxid (CO₂), de sokkal rövidebb idő alatt el is tűnik. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) a metán globális felmelegítő hatását (GWP) a szén-dioxidnál 84-87-szer erősebbnek állapította meg, ha annak hatását 20 éves időtávon (GWP20), és 28-36-szor erősebbnek 100 éves időtávon (GWP100). Ha jelentősen kevesebb metánt bocsátanánk ki, akkor gyorsabban és hatékonyabban fékezhetnénk az éghajlat változását, hogy elkerüljük az emberiség számára katasztrofális következményeket. Ennek ellenére viszonylag kevés szó esik a metánkibocsátás visszafogásának lehetőségeiről. Egy nemzetközi koalíció tagjaként a Levegő Munkacsoport azon dolgozik, hogy feltárja azokat a szakpolitikai intézkedéseket, amelyekkel e téren jelentős eredményeket lehet elérni. Ebben a cikkünkben a szénbányászat és a felhagyott szénbányák általi kibocsátás csökkentési lehetőségeit foglaljuk össze.

Kép a Levegő Munkacsoport „Vennél egy tehenet azért, hogy igyál egy pohár tejet?" videójából

Az autóhasználat karbonlábnyom-csökkentésének egyik lehetősége a közösségi autók elterjedése. A magánautót közösségi autóhasználatra cserélő emberek ugyanis jóval kevesebbet autóznak, mivel nemcsak az üzemanyag, hanem az autóhasználat teljes – a beszerzést és a fenntartást is magában foglaló – költségével szembesülnek. Emiatt nekik az autózás már jóval kevésbé lesz vonzó a közösségi közlekedéssel, kerékpározással vagy a nem utazással összehasonlítva, és így leginkább csak akkor használnak (közösségi) autót, ha az sokkal előnyösebb, mint az alternatívák.