A Levegő Munkacsoport blogja

Fennállása óta szorgalmazza a Levegő Munkacsoport a tehergépkocsik útdíját, nem mint feneketlen pénzeszsákét, hanem mint forgalomszabályozó eszközét. Azt mondjuk, hogy legyen az útdíj a megtett kilométerrel és a levegőszennyezéssel arányos. A díjszabás pedig olyan, hogy a teherautósnak az autópályán haladás érje meg legjobban, így legalább nem teszi tönkre a házakat a rezgés, és nem ömlik az emberek arcába a korom, a nitrogéndioxid és a kipufogógáz többi mérgező anyaga. 2013-ban, négy éve nem ilyen útdíjat vezettek be. A döntéshozók tartották magukat ahhoz, hogy az útdíjnak a pénzforrás-teremtő ereje legyen a legnagyobb, az emberi egészség, az épített környezet megóvása nem érdekelte őket. Hiába hívtuk fel a figyelmet az ingyenes alsóbbrendű utak fokozódó igénybevételére, vagy arra, hogy ha olcsóbb lesz a párhuzamos főút, mint az autópálya, akkor arra mennek majd a tehergépkocsik. A válasz az volt, hogy majd táblákkal kitiltják őket az ingyenes elkerülőutakról. Arról már nem esett szó, hogy a táblás tiltás magától nem hatályosul, azt ki kell kényszeríteni. Akár minden tábla mellé állíthatnának egy rendőrt, akkor is lennének, akik a nem fizetős utakra tévednek.

Megszokhattuk, hogy a különböző tüzelőanyagoknak megvan az ára, és azt megfizetjük értük. Azonban ez egyáltalán nem egyenlő azzal a költséggel, amit eltüzelésükkor a társadalom egészére rovunk. Azaz a fűtés sokkal többe fájhat, mint amennyibe kerül.

Bár a környezetvédelmi szempontok feszegetése olykor vörös posztó a hatalom gyakorlóinak szemében, most azonban nem posztóról, hanem a kihalással veszélyeztetett fajok Vörös Listájáról van szó. Ezen szerepelhetne az újságíróknak ez a – mifelénk mindig is ritka - alfaja.

Az 1990-es években szerencsém volt részt venni az amerikai Környezetvédelmi Újságírók Társasága által szervezett éves konferencián, olyan 800 kolléga futott össze. Nyilván nem mindenki jött el, vagyis óvatosan becsülve is lehettek vagy dupla ennyien a környezetvédelmi témákra szakosodott kollégák. Odaát harmincszor nagyobb a népesség, tehát ha idehaza fel tudnánk mutatni ötven ilyen zsurnalisztát, állnánk az összeghasonlítást. De, attól tartok, jó, ha ötöt tudunk. Nem volt ez mindig így, a rendszerváltáskor még nálunk is volt egy tucatnál több tagból álló zöldújságíró csapat, sőt, még az amerikaival azonos nevű társaság is – mára azonban egyik sincs meg.

Előbb a Fővárosi Önkormányzat, majd a közlekedésért felelős minisztérium is úgy döntött, hogy szmogriadós területeken és a környékükön utazhasson ingyen a tömegközlekedésen, aki fölmutatja egy olyan jármű forgalmi engedélyét, amely nem közlekedhet a szmogriadó ideje alatt. Amint megtörténtek ezek a szükségintézkedések, megindult a vita arról, hogy szükségesek-e valóban. Az első, ami eszébe jut az embernek, hogy „Fúj, nem elég, hogy az autójával előidézte a szmogot, most még utazhasson ingyen?! Micsoda igazságtalanság!” Meg hogy „Inkább büntetni kellene azt, aki mégis autózik, ahelyett, hogy jutalmazzuk azt, aki nem!” Rögtön előkerült az is, hogy „Hú, ez mekkora bevételkiesés a (budapesti) tömegközlekedésnek!”.

Gyakran éri a közvélemény-kutatókat az a vád, hogy a megrendelő kívánságainak megfelelő eredményre törekednek. Minden bizonnyal léteznek ilyen, hamiskártyás közvélemény-kutatások, ám ez nem jelenti azt, hogy a közvélemény-kutatásnak ne léteznének szakmai szabályai. Az a közvélemény-kutató, aki ezek szerint jár el, pártatlan eszközökkel készült, értékes és hasznos eredményt tud felmutatni.

Nemrég Sallai R. Benedek LMP-s országgyűlési képviselő írásbeli kérdést intézett Orbán Viktor miniszterelnökhöz „Milyen oka van azt gondolni, hogy a budapestiek szeretnék a Liget Budapest Projekt megvalósítását — vagy a lakosság több mint kétharmados ellenkezése Önnek semmit sem számít?” " címmel. A képviselő az iránt érdeklődött, vajon ismeri-e miniszterelnök azoknak a reprezentatív közvélemény-kutatásoknak az eredményeit, amelyek kimutatták, hogy a budapestiek túlnyomó többsége ellenzi, hogy új épületeket húzzanak fel a Városligetben.

A fűtési légszennyezés több mint 70 százalékának nem a szegénység az oka, hanem az ismerethiány, a felelőtlenség, a nemtörődömség.

Köszönet illeti Révész Sándort azért, hogy Légűr és légméreg című írásában ismételten felhívta a figyelmet a levegőszennyezés okozta súlyos ártalmakra, és elismerően szólt a Levegő Munkacsoport környezetvédelmi tevékenységéről. Ugyanakkor néhány tévedését szeretnénk kijavítani.

Elöljáróban el kell mondanunk, hogy aligha van Magyarországon olyan szervezet, intézmény, amely jobban ismerné a lakossági fűtés, égetés okozta levegőszennyezési problémákat, beleértve annak szociális vonatkozásait is, mint a Levegő Munkacsoport. Az elmúlt öt évben több mint ezer ilyen jellegű lakossági panasszal foglalkoztunk, sokszor részletesen tájékozódtunk, leveleztünk önkormányzatokkal, hatóságokkal. Számtalan esetben mentünk ki a helyszínre, mértünk, beszélgettünk a helyi lakosokkal. Sokszor jártunk az ország legszegényebb területein is.

Minden gépjárműre és minden útra érvényes kilométer- és szennyezésarányos útdíjat szükséges bevezetni a Belgiumi Vállalkozások Szövetsége (FEB) álláspontja szerint. (A 3,5 tonna megengedett össztömeg feletti teherautók után már kell ilyen díjat fizetni Belgiumban.)

„A belga városok a torlódástól leginkább sújtott európai települések közé tartoznak. Ez hátrányos a gazdasági teljesítményünkre és az életminőségre. Senki sem akar befektetni egy olyan országban, amely áll” – nyilatkozta Pieter Timmermans, a Fédération des Entreprises de Belgique főtitkára. „A dugók minden évben nyolcmilliárd euróba kerülnek az országunkban. Ha például egy kamion egy órát vesztegel egy dugóban, az a gépkocsivezető munkaadójának 75 euróba kerül. Számottevően növelik a dugók a levegő szennyezettségét és az üvegházhatású gázok kibocsátását is.”

Magyarországot a legszennyezettebb európai országok közé sorolja az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2016-os levegőminőségi jelentése. Vajon a friss adatok birtokában mit fog tenni a magyar kormány, hogy lekerüljünk a szégyenfalról? Mikor fogja elfogadni például a Levegő Munkacsoport javaslatait, amelyekben már megállapodásra is jutottunk az illetékes minisztérium szakértőivel?

Európában 467 000, ebből Magyarországon 12 800 ember idő előtti halálát okozzák évente az ultrafinom részecskék (PM2,5), amelyek elsősorban a lakossági fűtésből és a közlekedésből származnak. Ez olvasható az Air quality in Europe — 2016 report című jelentésben, amely 41 európai ország levegőminőségi adatait mutatja be. Lakosságarányosan a legjobb helyzetben Izland, Norvégia, Svédország, Finnország és Írország van, ahol 100 000 lakosra 25-33 halálozás jut, míg Magyarországot a lista vége felé találjuk a 100 000 lakosra jutó évi 130 halálesettel – csak Szerbiában, Macedóniában, Bulgáriában és Koszovóban rosszabb a helyzet, mint nálunk.

A 100 000 lakosra jutó idő előtti elhalálozás a PM2,5 szennyezés miatt Európa 41 országában 2013-ban

Forrás: A Levegő Munkacsoport számításai az EEA adatai alapján

Riasztó a csak a PM2,5-nek tulajdonítható egészséges életévveszteség is. A vizsgált országokban ez a veszteség 4 668 000 év, Magyarországon 138 700 év. Lakosságarányosan számítva Magyarország e tekintetben is a sereghajtók közé tartozik a 100 000 lakosra jutó évi 1400 életév elvesztésével. Az adatokból könnyen kiszámítható, hogy a légszennyezés miatt idő előtt elhalálozott magyar emberek átlagosan közel 11 évet veszítenek az életükből.

A 100 000 lakosra jutó életévvesztés a PM2,5 szennyezés miatt Európa 41 országában 2013-ban

Forrás: A Levegő Munkacsoport számításai az EEA adatai alapján

A Levegő Munkacsoport évek óta dolgoz ki javaslatokat a levegőszennyezés csökkentésére. Ezeket rendszeresen eljuttatjuk a kormány részére, egyeztetjük az illetékes minisztériumok szakértőivel, akik egyet is értettek csaknem minden javaslatunkkal, amit az anyagainkban (így például ebben és ebben) leírtunk. Ezek a javaslatok azonban eddig – kevés kivétellel – rendre elakadnak, amikor a politikusok szintjére kerülnek…

Lukács András

A Levegő Munkacsoport szerint nem is kérdés, hogy egyetlen fagyhalál is sok, ezért mindent meg kell tenni az elkerülésükre. A kérdés az, hogy milyen eszközökkel teszünk ellene.

Többen szociális érzéketlenséggel vádolták meg a Levegő Munkacsoportot a sajtóban és a közösségi médiában is amiatt, mert szigorú hatósági fellépést szorgalmaz az illegális lakossági tüzelések ellen, vagyis azok ellen, akik műanyagot, gumiabroncsot, bálás ruhát vagy egyéb hulladékot égetnek tüzelőberendezéseikben. Azt írják, amennyiben nem hagyjuk az embereket ilyen anyagokkal fűteni, akkor megfagynak, és hivatkoznak arra is, hogy például az elmúlt télen Magyarországon 38-an fagytak meg fűtetlen otthonukban.

Ritkán tapasztaljuk, hogy városvezető, intézményigazgató előzékenyen bevonna szakértőket, civil szervezeteket és érdeklődő lakosokat egy tervezési munkába. Ezért is esett jól, hogy Varga Benedek főigazgató minden érdekeltet bevont a Magyar Nemzeti Múzeum kertje felújításának tervezésébe. Nyilvános bejárásra hívtak minket – és az újságírókat – 2016. október 24-ére. A fafelméréssel megbízott szakértő minden kérdésre válaszolt, miközben ismertette, és néhány fán be is mutatta a Fakopp módszert.

Most pedig kikerült a világhálóra a felmérés eredménye, amihez mindenki hozzászólhat. Kiderül belőle, hogy a fák túlnyomó része egészséges, megtartható, beépíthető a Múzeumkert megújításába.