A Levegő Munkacsoport blogja

Az épületek és a közúti közlekedés szén-dioxid-mentessé tétele kiemelt helyen szerepel az EU napirendjén. Két hatékony eszköz, az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének kiterjesztése ezekre az ágazatokra (ETS2) és az ezt kiegészítő Szociális Klímaalap (SCF) várhatóan nagyban hozzájárul majd ehhez a célhoz.

Kétségtelen, hogy az ETS2 bevezetésével emelkedik majd a háztartási energia és az üzemanyagok ára. Az intézkedés ellenzői ezért azzal érvelnek, hogy ez leginkább a szegény háztartásokat fogja sújtani. Nézzük meg, hogy mennyire valós ez az érv, és ha az, mégis mit lehetne tenni a szociális feszültségek csökkentése érdekében. (A következőkben a magyarországi adatok alapján érvelünk, de a helyzet hasonló az összes uniós országban.)

A szegény háztartások az összes kiadásuk jóval nagyobb hányadát fordítják háztartási energiára, mint a gazdagok: Magyarországon a lakosság legszegényebb tizede a kiadásai 23 százalékát, míg a leggazdagabb tizede csak 15 százalékát költi erre a célra. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy – egyéb intézkedések híján – az energiaárak emelkedése a jövedelmükhöz képest a szegényeket sokkal jobban sújtja, mint a gazdagokat.

A gazdag háztartások azonban sokkal több energiát használnak, mint a szegények: Magyarországon például a háztartások leggazdagabb tizede másfélszer annyi gázt fogyaszt, mint a legszegényebb tizede. 

Magyarországon minden háztartási fogyasztó hatalmas közvetlen gázártámogatást kap a „rezsicsökkentés” révén. Mivel a leggazdagabb háztartások másfélszer annyi gázt fogyasztanak, mint a legszegényebbek, az előbbiek 50 százalékkal több támogatást kapnak, mint az utóbbiak. Ez társadalmilag rendkívül igazságtalan és gazdaságilag is elhibázott.

A „rezsicsökkentés" az elektromos energia háztartási felhasználására is érvényes. E téren még nagyobb az igazságtalanság, mint a gázfogyasztás területén, ugyanis a lakosság leggazdagabb 10 százaléka 100 százalékkal több villamos energiát fogyaszt, mint a legszegényebb 10 százaléka.

 Forrás: a Levegő Munkacsoport számításai a KSH adatai alapján

Ráadásul a közvetlen támogatások mellett a háztartások energiafelhasználásának közvetett támogatása is óriási. Becslések szerint Magyarországon a fosszilis tüzelőanyagok külső költsége a GDP több mint 6 százalékát teszi ki (a külső költségek közé elsősorban a környezeti és egészségügyi károk költségei tartoznak). A fentiekre tekintettel ezeket a költségeket nemcsak környezetvédelmi és gazdasági okokból kellene internalizálni (azaz beépíteni a fosszilis tüzelőanyagok árába), hanem a gazdagok igazságtalan támogatásának megszüntetése érdekében is.

Az autóhasználat esetében a helyzet még sokkal rosszabb, mint a háztartási energiánál.

A háztartási statisztikák szerint Magyarországon a lakosság leggazdagabb tizede hétszer többet költ autóvásárlásra és -használatra, mint a legszegényebb tizede. A valós helyzet azonban még annál is kedvezőtlenebb, mint amit ezek a statisztikák mutatnak: a gazdagabbak ugyanis gyakran használnak céges autót magáncélra, és ez nem szerepel a háztartási statisztikákban. Ezért egyes szakértők szerint a lakosság leggazdagabb tizede valószínűleg legalább tízszer annyit költ autóhasználatra, mint a legszegényebb tizede.

A közúti közlekedés is kolosszális támogatásban részesül. Az Európai Bizottság megbízásából készült tanulmány szerint Magyarországon az autóhasználók csak az egyharmadát fizetik meg az általuk okozott költségeknek ahhoz képest, mint amennyi közlekedéssel kapcsolatos adót és díjat fizetnek az államnak; azaz a költségek kétharmadát az egész társadalom fizeti. Ennek a hatalmas támogatásnak a döntő része pedig azokhoz jut el, akiknek nincs is rá szükségük: a fentebb leírtak alapján a lakosság leggazdagabb tizede legalább tízszer annyi támogatást kap az autóhasználatra, mint a legszegényebb tizede.

 Forrás: a Levegő Munkacsoport számításai a KSH adatai alapján

Ezen okok miatt még sürgetőbb, hogy a közlekedési árakat rendbe tegyük, mint a háztartási energiaárakat. Ugyanakkor az is igaz, ha mindenkinek meg kellene fizetnie a háztartási energia és az üzemanyagok teljes költségét, az a szegényebb háztartásokra elviselhetetlen terhet róna.

Ez a probléma azonban könnyen megoldható, ha van rá politikai akarat: a háztartásokat kompenzálni kell, lehetőleg közvetlen kifizetéssel. (Az áremelésből származó bevételek bőséges forrást biztosítanának az ilyen kompenzációra.) Ezt a módszert már több országban sikeresen alkalmazták. A közúti közlekedést tekintve pedig a Levegő Munkacsoport számszerű javaslatot dolgozott ki a magyarországi viszonyokra. (Egyébként a tervek szerint az EU Szociális Klímaalapja az ETS2 bevezetésével párhuzamosan a kompenzáció egyik fő forrása lesz.)

Tehát a fosszilis tüzelőanyagok árának emelése a háztartások egyidejű kompenzálásával nemcsak a környezetnek kedvez, hanem a társadalmi egyenlőtlenségeket is jelentősen csökkenti.

A cikk az eredetileg a G7 EKONOMI rovatában megjelent írásnak az elektromos energia felhasználására vonatkozó adatokkal kiegészített változata. 

Fotók: Levegő Munkacsoport

A globálisan és hazánkban is rekordmeleg telet követően várhatóan újabb rendkívül forró nyárra számíthatunk. A Spanyolországot és Portugáliát sújtó, április 28-i – korábban sosem látott léptékű – áramszünet arra figyelmeztet, hogy rendkívül fontos végiggondolnunk energiarendszereink sérülékenységét. A klímaváltozás gyorsulásával egyre sürgetőbbé válik az hőségnek ellenálló épületek és a fenntartható hűtési stratégiák szerepének újragondolása az épített környezetben. E témában szervezett stratégiai ülést az Európai Éghajlatvédelmi Hálózat (Climate Action Network Europe), amelyen a Levegő Munkacsoport képviselője is részt vett.

Helyzetkép

A hűtés iránti igény világszerte soha nem látott mértékben növekszik. Jelenleg a globális villamosenergia-felhasználás körülbelül 10%-át fordítjuk épületek hűtésére. Már több mint 2 milliárd légkondicionáló berendezés működik világszerte, és ez a szám az elkövetkező évtizedekben akár meg is duplázódhat.

A háztartások villamosáram-felhasználásának megoszlása a világon
A szerző ábrája a Statista, ill. Nemzetközi Energia Ügynökség alapján

Bár Magyarországon sokan a fűtési gondok megoldását jóval sürgetőbb kérdésnek tartják, a hűtés fontossága is rohamosan növekszik – Európában ez az energiagazdálkodás leggyorsabban növekvő területe. A jelenlegi előrejelzések szerint az Alföld egyes részein a század végére a téli és nyári energiaigény közel azonos szintre emelkedhet. A nyári csúcshőmérsékletek idején a hűtés akár a teljes villamosenergia-igény 70%-át is kiteheti. Ez nemcsak az energiahálózatokat terheli meg, hanem kialakulhat egy ördögi kör is: a hőség fokozza a hűtési igényt, amely túlterheli a hálózatot, ez tovább súlyosbítja a városi hőszigethatást, ami még nagyobb hőséget eredményez.

A hőmérséklet-emelkedés és a klímahasználat ördögi köre
A szerző ábrája

Nyári energiaszegénység

Egyre elterjedtebb fogalommá válik a nyári energiaszegénység (SEPOV – summer energy poverty), amely komoly problémát jelent Európa-szerte, így Magyarországon is. Ez a jelenség akkor áll fenn, amikor az emberek nem tudják egészséges szinten tartani környezetük hőmérsékletét a nyári hónapokban. Szorosan összefügg az általános energiaszegénységgel, és olyan tényezők okozzák, mint a rossz állapotú otthonok, a szigetelés hiánya, az elavult hűtőrendszerek, a túlzsúfoltság, a magas energiaárak és a társadalmi kiszolgáltatottság.

A nyári energiaszegénység elsősorban a kiszolgáltatott csoportokat érinti: alacsony jövedelmű családokat, időseket, kisgyermekeket, fogyatékossággal élőket, terhes nőket, szabadtéri vagy fizikai munkát végzőket, marginalizált kisebbségek tagjait, illetve krónikus vagy szív- és érrendszeri betegségben szenvedőket. Számukra gyakran nem elérhetők megfelelő hűtési eszközök vagy árnyékos, hűvös közterek. Az elérhető adatok szerint az EU háztartásainak mintegy 19%-a nem képes nyáron kellemes hőmérsékleten tartani otthonát.

Városaink: a hőcsapdák

A városok különösen kiszolgáltatottak a hőség hatásainak. A zöld és vízfelületek hiánya, valamint az aszfalt és beton hővisszatartó képessége miatt a nagyvárosokban városi hősziget-hatás alakul ki – a belvárosi hőmérséklet így akár 3–6°C-kal is magasabb lehet, mint a környező területeken.

A nyári energiaszegénység a városokban is főként a szegényebb társadalmi rétegeket érinti. A társasházi lakások háromszor nagyobb eséllyel melegszenek túl, mint a családi házak. Közben a jómódú városrészekben több zöldfelület és természetes árnyékolás található, míg a hátrányos helyzetű kerületek gyakran elhanyagoltak. Budapesten például a panelházak lakói különösen veszélyeztetettek, mivel ezek az épületek általában rosszul szigeteltek, és nehezen hűthetők. Bár a légkondicionálók átmenetileg enyhülést hozhatnak, működésük tovább növeli a környezeti hőmérsékletet, és terheli az energiarendszert.

Megoldások

A válság kezelése sokszintű választ igényel. Helyi szinten természetalapú megoldásokat alkalmazhatunk: vízfelületek, zöldtetők, városi erdők és árnyékos utcák segíthetnek csökkenteni a hőmérsékletet. Közösségi kezdeményezések is egyre inkább megjelennek, például energiaszövetkezetek, nyári figyelemfelhívó kampányok vagy hűtött közösségi terek a legkiszolgáltatottabbak számára. Az épületállomány energetikai korszerűsítése is kulcsfontosságú – ide tartozik például az árnyékolás, a természetes szellőzés és a modern szigetelés alkalmazása. Építkezéseknél sokat tanulhatunk a múltból is: a vályogházak, verandák és spaletták évszázadok óta segítették az embereket a hőség elviselésében – érdemes ezeket az ismereteket újra felfedezni. A magyar hagyományos építkezés bővelkedik a természet alapú megoldásokban, amik alkalmazása nagyon hatásos: ezek közé tartozik az épület előnyös tájolása, a vályog vagy kő falazat, árnyékoló verandák vagy spaletták alkalmazása és a természetalapú megoldások alkalmazása (lombhullató fák, lugasok, vízfelületek, szélcsatornák kialakítása).

Nemzeti szinten több ország már tett lépéseket. Spanyolország közvetlen anyagi támogatást nyújt a hűtéssel kapcsolatos költségek enyhítésére. Franciaország támogatja az energiatakarékos berendezések vásárlását. Portugália egy kockázati térképen alapuló sérülékenységi index kidolgozásán dolgozik. Finnország, Hollandia és más országok pedig már most az igazságos alkalmazkodás elveit beépítik nemzeti stratégiáikba. Olaszország hőségriadó-terveivel és korai figyelmeztető rendszerével már 65%-kal tudta csökkenteni a hőhöz kapcsolódó halálozási arányokat.

A szakértők átfogó, összehangolt fellépést sürgetnek minden kormányzati szinten. Első lépésként szükség van mérhető mutatókra a nyári energiaszegénység azonosításához. Fontos a hatékony hűtési technológiák elterjesztése, valamint igazságos árképzési modellek – például rugalmas tarifák, amelyek a napközbeni olcsóbb áramhasználatot ösztönzik.

A hűtéshez való hozzáférés: emberi jog

A jövőben a hűtéshez való hozzáférést nem luxusnak, hanem alapvető emberi jognak kell tekinteni. A várostervezésnek a klímaellenállóságot és az igazságosságot kell középpontba helyeznie – mindenki számára biztosítani kell az árnyékos parkokhoz, hűvös közterekhez és jól tervezett lakóövezetekhez való hozzáférést.

A nyári energia-szegénység nem pusztán komfortkérdés – egészségügyi, társadalmi igazságossági és klímaadaptációs válság, amelyre most kell reagálnunk. Ha nem cselekszünk időben, városaink forró katlanokká válhatnak, ahol a legkiszolgáltatottabbak fizetik meg a legnagyobb árat. A megfelelő intézkedésekkel – igazságosságra, fenntarthatóságra és közösségi együttműködésre építve – azonban élhetőbb, hűvösebb és méltányosabb lakókörnyezetet teremthetünk mindannyiunk számára.

A további P+R parkolók létesítése több kárral jár, mint haszonnal. Egyebek mellett az erre fordított pénzből számos olyan beruházást lehetne megvalósítani, amelyek valóban javítanák Budapest közlekedési helyzetét és környezeti állapotát.

© Aladzsits-Milus Lola

Budapest Településtervének tervezete – amelyet nemrég bocsátott társadalmi egyeztetésre a Fővárosi Önkormányzat – rendkívül értékes, hatalmas anyag, rengeteg adattal. Számtalan előremutató javaslatot tartalmaz a főváros élhetőbbé tételére. Vannak azonban olyan javasolt intézkedései, amelyeket jobb lenne elkerülni. Ezek közé tartozik az új P+R parkolók létesítése.

A Budapest határán belépő autók teszik ki a város személygépkocsi-forgalmának közel felét. A fővárosba kívülről naponta körülbelül 330 000 személygépkocsi lép be, és mintegy százezer indul befelé a külső kerületekből. Ezzel szemben Budapesten mintegy 5700 P+R parkolóhely van. Ennek a 75-szörös különbségnek még a töredékét sem lehet áthidalni új P+R parkolóhelyek építésével.

Különösen megdöbbentő, hogy a tervezet még Budapest Átmeneti zónájába (vagyis a Hungária körúton belüli területre) és Hegyvidéki zónájába (vagyis a budai zöldövezetbe) is P+R parkolók megépítését irányozza elő. Azonban az se lenne sokkal jobb, ha csak a környező településen létesítenének P+R parkolókat. A főváros körüli 81 településen (összesen 50 helyszínen együttesen) is csak körülbelül 5000 P+R parkolóhely van.  Ezt a mennyiséget sem lehet még megközelítőleg sem olyan mértékben növelni, hogy az bármennyire is javítson a helyzeten.

Egyetlen P+R parkolóhely kialakítása a szabad ég alatt 3 millió forintba, parkolóházban közel több mint 10 millió forintba kerül. Jelentős költséggel jár az üzemeltetésük, fenntartásuk is. Ha azonban mindezeket a költségeket teljes mértékben a parkolóhelyeket igénybe vevőkre hárítanák, akkor aligha fogják használni ezeket a parkolóhelyeket. Az pedig a piacgazdasági elvekkel és a társadalmi igazságossággal ellentétes, hogy a magánautóknak nyújtott szolgáltatásokat közpénzből fizessük. Még inkább visszás a helyzet, a figyelembe vesszük, hogy feltehetően többnyire ugyanazok a személyek vennék igénybe a parkolóhelyeket, ami azt jelentené, hogy minden olyan autós kapna személyenként egy 3-10 millió forintos ajándékot az adófizetők pénzéből, aki rendszeresen ezekben a P+R parkolókban parkol.

Az új P+R parkolóhelyek kialakításához nincs szabad terület sem. Ami „szabad” terület lenne, az főleg zöldfelület (agy potenciális zöldfelület), aminek a felszámolása ütközne azzal az alapvető és mindenképp betartandó elvvel (amit a fővárossal kapcsolatos szinte minden stratégia tartalmaz), hogy Budapest és környéke zöldfelületeit nem szabad tovább csökkenteni.

Mindezt kiválóan alátámasztják az őrmezői P+R parkolóval kapcsolatos tapasztalatok. A helyi lakosok annak idején élénken tiltakoztak a terv ellen, mivel a megvalósításához jelentős zöldfelületeket kellett felszámolni. A tiltakozás ellenére 1500 parkolóhelyet alakítottak ki több milliárdos költséggel, az adófizetők pénzéből. Az eredmény: romlottak a tízezer őrmezői lakos életkörülményei, a parkolók munkanapokon már korán reggel megtelnek, a Budaörsi úton pedig változatlanul hatalmas autóáradat – egy átlagos munkanapon mintegy 45 ezer gépkocsi – özönlik a városközpont irányába.

Egy P+R parkolóban a hely nagyobbik részét a közlekedési felület foglalja el
(A szerző fotója)

A csak újabb kudarcokat eredményező P+R-létesítési program helyett az erre előirányzott sok milliárd forintból számos olyan beruházást lehetne megvalósítani, amelyek valóban javítanák Budapest közlekedési helyzetét és környezeti állapotát. Ilyen például az elavult buszok lecserélése vagy kerékpáros infrastruktúra javítása. Ez utóbbi keretében fontos lenne B+R (Kerékpározz és utazz tömegközlekedéssel!) parkolók kialakítása – ez annál is inkább sokkal hatékonyabb lenne, mert egyetlen autós P+R parkoló helyén akár 30 kerékpár elhelyezésére alkalmas B+R parkolóhelyet lehet kialakítani.

Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke

A cikk eredetileg a Zöld Hang oldalán jelent meg.

Az autóforgalom csökkent, az utazási sebesség növekedett, sőt nem várt hatások is tapasztalhatók a behajtási díj bevezetése óta, például csökkent a sérüléssel járó autóbalesetek, a zajjal kapcsolatos panaszok, a metrón elkövetett bűnesetek száma, a tűzoltók kiérkezési ideje és a késéssel érkező iskolabuszok aránya. Ráadásul nem csak a fizetős zónában, hanem azon kívül is.

Egyre több nagy európai város törekszik a közterületek újraosztására, hogy csökkentse az autóktól való függőséget, csökkentse és előmozdítsa a fenntarthatóbb közlekedési módok használatát. Két kulcsfontosságú terület, amely e törekvés mozgatórugójaként jelent meg, a parkolásszabályozás fejlesztése és az iskolautcák létrehozása. Egy nemrégiben tartott nemzetközi webináriumon párizsi és budapesti várostervezők, aktivisták és közszolgálati tisztviselők osztották meg egymással az e területeken alkalmazott megközelítéseiket, sikereiket és kihívásaikat.

 Iskolautca Párizsban
© Respire 2025

Fotó Patrick Futterknecht előadásából

Mivel a városi tér egyre szűkösebbé válik, a városok Európa-szerte újragondolják az autók szerepét. Bécsben a parkolásgazdálkodás már nem csupán technikai kérdés, hanem a közterület visszaszerzésének, a zsúfoltság enyhítésének és általában is a mindennapi élet javításának egyik módja. Bécsi szakértők egy nemrégiben Budapesten tartott konferencián mutatták meg, hogyan lehet ezt a célt elérni.

Korábban háztartásonként egy autó után a legtöbb kerület teljes mértékben elengedte a fővárosi parkolási rendelet által az óradíj 250-szeresében megállapított éves lakossági parkolási díjat – azaz évi 50-150 ezer forint értékű támogatást nyújtott az autóhasználóknak – és még a második autó esetében is jelentős kedvezményeket adott. A rengeteg támogatás oda vezetett, hogy a parkolási engedélyek száma szinte mindenhol meghaladta a közterületi parkolóhelyek számát, így a parkolás egyre nehezebbé vált. Ezt megelégelve tavaly ősszel a fizetős parkolási övezettel rendelkező kerületek egy része hozzáfogott a lakossági parkolási támogatások lefaragásához – azaz az első autó esetében parkolási díjat vezetett be, a második autó esetében emelte a díjakat – abban bízva, hogy így csökkenteni tudja parkolási engedélyek számát. Arról, hogy ez mennyire sikerült, a kerületi önkormányzatok adatai alapján az alábbi következtetések vonhatók le.

Egy iskolai feladatból környezettudatos megoldás vált valóra a II. kerületben. Egy diáklány állhatatos munkája eredményeként ma már több tucatnyi figyelemfelhívó tábla figyelmezteti az autósokat a károsanyag-kibocsátás veszélyeire.

„Az Earth to You nevű projektem még 2022-ban indult, amikor a Milestone Institute diákja lettem egy iskolai feladat keretein belül. Akkoriban elindítottam egy Instagram és egy Facebook oldalt, ahová rendszeresen posztoltam. Készítettem egy kérdőívet is, amit közel 150 ember kitöltött, ami alapján több információt tudtam gyűjteni, egy másik aspektusból, a hosszú órák kutatómunkája mellett” – mesélte Révész Léda, az Earth to You projekt ötletgazdája. A WWF Magyarország 2023. július 11-én, a Levegő Munkacsoport pedig 2024. augusztus 7-én osztotta tovább a projekt üzenetét. „2024 szeptemberében pedig a II. kerületi Polgármestert kerestem fel, abban a reményben, hogy tudja majd támogatni az Earth to You-t. Kisvártatva válaszolt és fogadott is október elsején, ahol nagyon is nyitottan fogadta a kezdeményezésemet, miszerint szerettem volna, hogy figyelemfelhívó táblák kerülhessenek ki a kerületben” – tette hozzá Léda. El is indult a folyamat és szerte a második kerületben 50 figyelemfelhívó táblát helyeztek ki.

A Fővárosi Közgyűlés tavaly novemberben elfogadta a parkolási rendeletének módosítását. Az új szabályozás számos előremutató elemet tartalmaz, azonban összességében a halogatás jellemzi.

Az új év jelentős változásokat hozott a lakossági parkolás terén, ugyanis több kerület is csökkentette a lakossági parkolásnak korábban nyújtott évi 50-150 ezer forint értékű támogatást. Ezzel kormoly, bár messze nem elegendő lépést tettek abba az irányba, amit szakértők már évtizedek óta sürgetnek.