A budapesti fákért küzdő civilek jelentős sikerüknek tekinthetik, hogy tegnap Tarlós István főpolgármester kijelentette: a Fővárosi Önkormányzat faültetési programot kezd el, amelynek során három év alatt tízezer új fát ültetnek el Budapesten. Ez a bejelentés kedvező válasz volt az egyre erősödő lakossági követelésekre, hogy a főváros vezetés gyarapítsa a zöldfelületeket, és ne a pusztításukat támogassa.
A tízezer fa elültetése azonban csak az első lépés lehet. Mindenekelőtt a meglévő fákat kell megóvni! Szükséges minden üres fahely pótlása is, ezekből ugyanis közel 30.000 van a fővárosban – az egyébként hiányos nyilvántartások szerint.
Nem csak az ültetés fontos, hanem a kialakítás és az utógondozás is. Ha az agyonaszfaltozott, vízzáró burkolatos átlagos pesti utcában kiásnak egy lyukat és beletesznek egy fát, az aligha fog megmaradni. Kell hozzá legalább egy vízáteresztő (burkolat vagy burkolat nélküli) sáv, továbbá automata vagy rendszeres kézi öntözés is.
A budapesti fásítás egyik legnagyobb gátja azonban az, ami a felszín alatt van: a közművek és azok védőtávolságai. A fatelepítési program sikere nagyban múlik azon – különösen a belső kerületekben –, hogy megvalósul-e egy közműalagút-építési program, ami a harmadára tudja összehúzni a ma mindenfelé cikázó közműveket úgy, hogy az utólagos javítás is aszfaltbontás nélkül megoldható. (Ez sok pénzbe kerül, a politikusok fognak ezért neki örülni, de a közműcégek nem fognak neki örülni, mert nem akarnak közösködni a konkurenciával.)
Budapest zöldítése egy hosszútávú folyamat, ami nem képzelhető el szakmai irányítás nélkül. Mindaddig, amíg például Budapestnek nincs főkertésze (városi tájépítésze), és csak egy főosztály al-al-alosztályának három alkalmazottja látja el ezt a feladatot, addig totálisan komolytalan blöff Budapest zöldítése.
Ki kellene végre mondani, hogy a budapesti zöldfelületek nem tartalék fejlesztési területek. Nem olyan területek, ahová mindig az összes otrombaság – a mélygarázstól a közműveken át a stadionokig, olimpiai létesítményekig, múzeumig vagy plázáig – elhelyezhető. A budapesti zöldhálózat közmű-infrastruktúra. Azért van, hogy ne legyünk teljesen zombik, legyen hol kiszellőztetni a fejünket, oldani a stresszt (amit például politikusok ostoba intézkedéseikkel okoznak).
Budapest fejlesztése kívánatos. Ennek els őszámú célterülete azonban nem a világörökségi zónában van, hanem az átmenetiben: a Hungária gyűrű és a körvasút menti körút között. Illetve azokban a “küllőkben”, amelyet a Budapest 2030 Hosszú távú Városfejlesztési Koncepció alközpontként kijelölt: a Kelenföldi pályaudvarnál, Észak-Csepelen, a Ferencvárosi rendezőn, a Józsefvárosi rendezőn, Rákosrendezőn, a Gázgyár-Hajógyár tengelyen. El a kezekkel a nagyparkoktól!
Bardóczi Sándor
tájépítész
a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja
