Elindult végre a kamionok széndioxid-kibocsátásának korlátozása az Európai Unióban, de csigalassúsággal. Pedig a nehéz tehergépkocsik alapváltozatainak széndioxid-kibocsátása húsz év alatt alig változott. 2025-től változtat ezen először az Európai Unió új irányelve a nehéz tehergépkocsik széndioxid-kibocsátásának korlátozására. Az irányelv környezetvédő szervezetek sok éve zajló küzdelmének is köszönhető.
Az éghajlatváltozás és a levegőszennyezés felerősíti egymás hatását.
A megváltozó éghajlati rendszerek a légmozgásokra is hatnak, például helyenként lelassítják azt, más esetben hurrikánok jönnek létre miattuk. Légmozgás hiányában adott területen súlyos egészségügyi károkat okozhat a sűrűsödő levegőszennyezettség. Ugyanakkor a légmozgás által a szennyeződés eljuthat akár a Föld olyan pontjaira is, melyeken különösen súlyos hatással lehetnek az éghajlatra – például a sarkvidékek állandóan hóval, jéggel fedett vidékeire. Itt a korom – aminek forrásai elsősorban a szilárd anyagok elégetése és a dízelmotorok -– leülepedik a hótakaró, a jég felszínére, és a napsugárzás visszaverése helyett elnyeli azt, amitől a hó, a jég olvadni kezd (illetve gyorsabban olvad). Ráadásul a fehér felülettel borított területek helyett – a hőt sokkal jobban elnyelő – vízfelszín jön létre, ami miatt felmelegedés még inkább fokozódik.
Öt év múlva új teherautó csak akkor kaphasson típusengedélyt az Unióban, ha jól ki lehet látni a vezetőfülkéjéből. Emellett tette le a voksot az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága (IMCO) februári ülésén. A szabályozásért már évek óta küzdenek a civil szervezetek.
Megegyeztek az Európai Parlament és a tagállamok tárgyalói a tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdítását szolgáló irányelv módosításáról. Az irányelv újabb változata kötelezővé teszi majd a helyi tömegközlekedési buszbeszerzésekben a villany- és gázbuszok vásárlását 2025, illetve 2030 után. Már csak a formális szavazásra van szükség az Európai Parlamentben és az Európai Tanácsban.
E kicsi, Kárpátokkal övezett országban is tapasztaljuk, és minden bizonnyal fokozottan is tapasztalni fogjuk az éghajlatváltozás következményeit. Akárhogy is, de az emberiség minden tagja egyazon bolygón osztozik, még ha meglehetősen egyenlőtlen is ez az elosztás.
Fotó: Szegő Judit
Évtizedek óta küzdenek a környezetvédő civil szervezetek a közúti közlekedés által kibocsátott üvegházhatású gázok csökkentéséért. Részben nekik is köszönhető, hogy az Európai Unió hamarosan szigorú szabályozást fogad el a témában.
December 2-án kezdetét vette Katowicében (Lengyelország) az Egyesült Nemzetek 24. Éghajlatváltozási Konferenciája (UNFCCC), az úgynevezett COP24, melyen közel 200 állam képviselteti magát. A konferencia előtt nem sokkal a Meteorológiai Világszervezet (is) világossá tette, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos tennivalók sürgőbbek, mint azt korábban hittük; még annál is szigorúbb intézkedések kellenek, mint amiket a Párizsi Klímaegyezmény keretei között az államok aláírtak 2015-ben.
Környezetvédelmi és nemzetgazdasági szempontból is ésszerű volt a francia kormány döntése, hogy megemelik az üzemanyagok adóját. A kivitelezés módja viszont iskolapéldája annak, hogyan nem szabad ezt megtenni.
Sokan és sokszor sürgették – többek között az Európai Bizottság és az OECD –, hogy az európai országok (is) emeljék az üzemanyagok adóit, mivel ezáltal csökken a fogyasztásuk és a környezetszennyezés, továbbá kevesebbet kell költeniük az olajimportra, több pénzük marad az ország fontos feladataira.
Brit tudósok tollából sok mindent olvastunk már, tudományos és áltudományos cikkek sora valóságos mémmé változtatta őket. Egy friss hírben viszont más színben tűnnek fel, mert egy csoportjuk elhatározta, hogy előáll, és még a rabságot is vállalja, ha a kormányt csak ezzel a módszerrel tudják cselekvésre bírni az éghajlatváltozási válsággal kapcsolatban.
Akármilyen meglepő lehet, hogy kutatók politikai szerepvállalásra adják a fejüket – főleg Nagy-Britanniában –, mégis közel 100 tudós és követőik vállalják az ellenállással járó következményeket, mert úgy látják:
„Eljött az idő, ne várjunk, amíg túl késő. Nincs vesztenivalónk.”
Ahhoz, hogy a globális hőmérsékletemelkedés ne menjen másfél Celsius fok fölé, számos egyéb intézkedés mellett a lehető leggyorsabban át kell állítani a közlekedést a robbanómotorról a villanymotoros járművekre. Az még kérdés, hogy nulla kibocsátású járművek zömmel milyen formában jutnak hozzá mozgás közben 20 év múlva az energiához, de az biztos, hogy nem benzin, gázolaj vagy földgáz elégetésével. Valahogy máshogy. De a lehető leghamarabb ki kell gördülnie a gyárkapun az utolsó sorozatban legyártott robbanómotoros gépkocsinak. Ha mondjuk azt akarjuk elérni, hogy 2050-ben már csak elvétve járjon az utakon robbanómotoros gépkocsi, akkor – tekintve, hogy egy húsz éves jármű is használható lehet még – 2030-35-re el kellene jönnie ennek a pillanatnak. Szaporodnak is a bejelentések, hogy egy-egy országban mikortól lesz eladhatatlan az új robbanómotoros személyautó, és a váltás évét 2030-ban vagy 2035-ben adják meg. (Ebben az írásban nem foglalkozunk a teherszállítás átállításával, de az biztos, hogy ott is szükség van ösztönzésre.)
