Budapest klímaváltozáshoz történő felkészüléséről tartottak szakmai konferenciát szeptember 21-én a Fővárosi Önkormányzat szakértői. Lassan egyetértés alakul ki abban, hogy az elmúlt néhány év hőmérséklete, valamint a csapadék mennyisége és eloszlása már utal a következő évtizedek globális felmelegedés okozta mintázatokra. Ezekre felkészülni óriási kihívás.
Az előadásokat Karácsony Gergely főpolgármester vezette be az elmúlt néhány év meteorológiai kihívásairól. Már megtapasztalhattuk az aszály, a 41 fok feletti hőmérsékletek hatásait, az alacsony vízállások veszélyeit (folyók apadása, Paks leállása, a Velencei tó kiszáradása), valamint a jómódúak pazarló életmódjából eredő és a szegények kényszerű elszenvedése közötti ellentmondásokat.
Az épületeknél sokáig a fűtési igény csökkentésére összpontosítottak a tervezésnél és a használatban. Mára a hűtés igényel sokkal több odafigyelést, energiát, és erre sem a szakemberek, sem a használók nincsenek még felkészülve. Például a belső kerületekben a nagy burkolt felületek hőmérséklete akár 25 fokkal is meghaladja az árnyékosabb, növényekkel burkolt felületekét. A mértéktelen leburkolásnak véget kell vetni.
Miként védekezhetünk?
Az első előadó, Barsi Orsolya, a Főpolgármesteri Hivatal Klíma- és Környezetügyi Főosztályának vezetője elmondta, hogy nemrég hajnalban 28 fokot mértek a Jánoshegyen. A trópusi éjszakák száma 20 százalékkal nőtt. A különlegesen meleg napok halálozási statisztikája is fenyegető. Az USA-ban ezért az épületek túlnyomó többsége légkondicionált, ami a halálozásokat 70%-kal csökkentette a korábbiakhoz képest. A légkondicionáló berendezések azonban nem csodafegyverek, nem a semmiből tudnak hideget csinálni, hanem csak forgatják a levegőt, az egyes helyiségek felesleges hőjét máshol engedik ki. Emellett az áramfogyasztás akár 27%-kal megnő, ami nálunk Paks két blokkjának teljesítményével azonos. Bécsben és három másik uniós városban már alkalmaznak egy kevésbé ismert megoldást, a távhűtést, amikor is a csövekben hideg vizet keringetnek, azonban a jelentős beruházási költségek miatt ez a módszer nem elterjedt.
A trópusi éjszakák száma már az utóbbi években meghaladta a korábban csak a 2050-re előre jelzett értéket
Vannak egyéb, a gyakorlatban még nem eléggé alkalmazott hőségmérséklési lehetőségek: világos színű tető, lombkorona-növelés, a növényzet védelme; hatékonyabb épületárnyékolás, városi átszellőző folyosók megtartása, a szürkevíz különválasztása öntözésre. (Ez utóbbi egy kevésbé költséges víztakarékossági megoldás lenne, de az igazi áttörést Országh József kipróbált víz-önellátó rendszere jelenthetné, ami óriási infrastrukturális beruházásokkal és nem utolsó sorban, lakosság számára üzemeltetési kényelmetlenségekkel járna – érdemes meghallgatni az előadását is ezen a videón. – A szerző megj.)
Lesz-e törvény a fák védelmére?
A második előadó Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze kifejező címet adott gondolatainak: A fáknak jogot, a víznek helyet! Azaz a kevésbé szigorú favédelmi rendelet helyett törvénnyel kellene védeni a fákat - a vasúthoz, utakhoz, közművekhez hasonlóan. Ez például azt jelentené, hogy közműépítéseknél ne lehessen költségkímélésre hivatkozással a nyomvonal meghatározásánál a fák gyökérzetét veszélyeztetni. Azaz váltsa fel az akár 10 évig elhúzódó, bizonytalan bírósági eljárásokat azonnali hatósági büntetés. A gyökérzetüket sem szabad infrastruktúra átvezetéssel pusztítani, azaz figyelembe kell venni, hogy a fák lombkoronája 20-30 év alatt nő ki teljes méretére. Bécsben például 50 százalékkal kevesebb közterületi fa kétszer nagyobb lombkoronával árnyékol.
Bármennyire szükséges lenne, Budapesten mintegy 30 milliárd forint hiányzik a fasorok kialakítására, védelmére. Másik fontos teendő az ún. kék infrastruktúra védelme, illetve helyreállítása. Hosszú időn keresztül általános gyakorlat volt a kis szabad vízfolyások vizét egyenes betonteknőkbe átvezetni, azaz a kis patakból betoncsatornában folyó víz lett, ami csak párolog, fogy, de nem tud a talajba szivárogni.
Nagyon fontos lenne erősíteni a szemléletformálást. Elhangzott már jó néhányszor, hogy aszályos időszakban ne nyírjuk a füvet, minél több talajtakarást hagyjunk meg. Ennek ellenére társasházak előkertjeiben, sőt még múzeumok kertjében is ismételten nyírják a füvet, teszik tönkre például az egyenletes védelmet nyújtó, szárazságtűrő örökzöld borostyántakarást stb.
Együttműködéssel a vízhiány ellen
Csörnei Géza, a Fővárosi Vízművek vezetője elmondta, hogy főképp kistelepüléseken okoz igazán gondot a vízhiány, ahová emiatt az ivóvizet is tartálykocsikban kell esetenként szállítani. A fővárosban az ilyen súlyos problémákat a fogyasztók együttműködésével – azaz ne mindenki egyidőben fürödjön, öntözzön – és általában a kapcsolatok kiépítésével, egyeztetésekkel el lehetne kerülni.
Itt is fontos a szemléletformálásra, a fogyasztók környezettudatosságának erősítésére hangsúlyt fektetni. Például csapvíz (ivóvíz) helyett öntözzünk szürkevízzel, tároljuk a többlet használt vizet egy következő öntözésre. (A tetőről függőeresz csatornákon lezúduló vizet általában a csatornába vezetik. Ott, ahol például előkert van a ház körül, aszályos időben oda irányítsuk az esővizet. Ehhez vannak már műszaki megoldások. – A szerző megj.)
Nem utolsósorban szükség lenne az avult, sok helyen szivárgó infrastruktúra felújítására. A hazai vízhálózat többsége 50 éve lett kiépítve.
Locsolással is lehet hűteni, mert 1 liter, most 40 fillérbe kerülő víz elpárologtatása 700 W hőt von el a környezetéből. (Lehetőleg itt se ivóvízre gondoljunk. – A szerző megj.)
Miként óvjuk a zöldet?
Derzsenyi Péter, a FŐKERT vezetője is hangsúlyozta, hogy ne nyírjuk a gyepet olyankor, amikor öntözésre nincs mód, vagy takarékoskodni ajánlatos. Öntözőrendszer azonban a népszerű, sokak által látogatott parkokban általában már ki van építve.
A felmelegedéssel pusztul a zöldvagyon, az évelő növények is megritkulnak. A magánérdek, a profit van még mindig vezető helyzetben, és az intézményi háttér is gyenge a zöldvagyon védelmére.
Nagy a szakemberhiány, sokan mentek külföldre dolgozni. A faápolás, a műszaki infrastruktúra gyakran elavult. Legalább kétszer akkora támogatásra lenne szükség a zöldterület hatékony fenntartására. Az öreg fák 40 százalékát 10 éven belül le kellene cserélni. Eközben az árnyékot adó lombkorona még kisebbre zsugorodik, mert 20-30 év kell a teljes korona kialakulásához.
Derzsenyi Péter említett egy kevésbé ismert kifejezést a fák környezetének kívánatos gyakorlatára, a víz és a tápanyag utánpótlás hatékonyabb biztosítására. Ez a televény. A fák lehullott leveleit nem viszik el komposzttelepre, hanem helyben felaprítják. A televény szerves korhadékanyagban, elbomlott növényi és állati maradványokban gazdag, termékeny földtípus.
A klímaváltozás felerősíti a szociális problémákat
Végül Faragó Renáta a Főpolgármesteri Hivatal Szociálpolitikai Főosztályának vezetőhelyettese beszélt a klímaváltozás növekvő szociális kihívásairól.
A gazdagoknál nem probléma a légkondicionálás, ráadásul zöldebb, lazább beépítésű városrészekben (elsősorban Budán) élnek. A fővárosnak vannak programjai, amelyek a felmelegedés elviselését is könnyítik, például a lakásrezsi-támogatás, a Zöld panelprogram, az intézmények – ma sokszor hiányzó – légkondicionálásának elősegítésére.
A fedél nélkül élők védelmére és a közterületek élhetőbbé tételére kevés forrás áll rendelkezésre. A hajléktalanokat nagyon erősen érinti, hogy csak hétköznap és nappal vannak hűtött tartózkodási helyek, nincs a szociális konyhákon egészséges étrend (sok friss zöldséggel stb.), a gyógyszerek beszerzése sem megoldott és a csomagjaik (például téli ruha) tárolására sincs mód. Az esetenként felajánlott éjszakai szállások helyett nyáron inkább a közterületeket választják. (Régen is voltak, de mostanában újra szembetűnően több hajléktalant látni a belvárosi utcákon, padokon elnyújtózva. Úgy látszik, hogy sok más mellett az elfogadható színvonalú hajléktalanszállókra sincs elegendő forrás. – A szerző megj.)
Ahogy említettük, a következő évtizedekben tapasztalható globális felmelegedés a Kárpát-medencét különös intenzitással fogja érinteni. Ennek hatásait az elmúlt években már megtapasztalhattuk. Ha késve is, de elengedhetetlen teendő a szakemberek és a lakosság megismertetése az elkerülhetetlen válaszlépésekkel, a lakosság éghajlat- és környezettudatosságának erősítése. Csak összefogással, egymás támogatásával tudjuk túlélni, elviselhetővé tenni a felmelegedés ránk váró – háborús időszakokhoz hasonlítható - súlyos időjárási kihívásait.
Az esemény előadásai itt, a teljes konferenciáról készült video itt tekinthető meg.
Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport ny. munkatársa
