A komposztálás alapvetően jó a környezetnek, hiszen általa csökkenthető a szemét mennyisége, és így kevesebb szállításra és lerakóra van szükség, ráadásul a tápanyagban gazdag komposzt a növényeinknek is jó. Ugyanakkor kevésbé közismert, hogy a komposztálással a metánkibocsátásunkat is jelentősen csökkenthetjük. Hasonló a helyzet az étel megmentésével és a papír újrahasznosításával is: azok sem csak azért környezetbarátak, mert kevesebb fogyasztást és hulladékot eredményeznek, hanem mert szintén rengeteg metántól óvják meg a légkört.
A metán kibocsátás csökkentése azért fontos, mert ugyan a klímaváltozást okozó üvegházhatással kapcsolatban legtöbbször a szén-dioxid kerül szóba, a metán is nagyon fontos szereplő. Bár metánból a szén-dioxidnál mintegy két nagyságrenddel kevesebbet juttatunk a légkörbe, a metán 20 éves távlatban fajlagosan nagyjából 80-szor olyan erősen melegíti a légkört, mint a szén-dioxid. Így a metánkibocsátásunk mintegy 30 százalékban felelős a klímaváltozásért. Ugyanakkor mivel egy metán molekula átlagosan jóval rövidebb ideig – 10-15 évig – tartózkodik a légkörben, mint egy több száz évig ott túlélő szén-dioxid molekula, a metánkibocsátás visszafogásával jóval gyorsabb eredményt lehet elérni, mint a szén-dioxid kibocsátáséval. A klímaváltozáson túl a metánkibocsátás a talajközeli ózonképződés elősegítésével a légszennyezéshez is hozzájárul, és így az EU-ban évente több tízezer idő előtti halálesetet és eurómilliárdos mezőgazdasági kárt okoz.
A komposztálás és ételpazarlás pedig úgy jön a képbe, hogy Magyarországon az emberi tevékenységhez kötődő metánkibocsátás mintegy 40%-a hulladéklerakókba jutó és ott oxigénmentes környezetben metánná alakuló lebomló szerves hulladékból származik. (A komposztálás során is keletkezik metán, de jóval kevesebb, továbbá a komposzt rendszeres forgatásával és így több levegőhöz juttatásával még tovább csökkenthető ez a mennyiség.)
A nem szelektíven gyűjtött háztartási hulladék több mint negyede biohulladék, jórészt ételmaradék és élelmiszer-melléktermék (zöldségek, gyümölcsök héja stb.), kisebb részben kerti hulladék. Ennek jelentős csökkentése egyéni szinten pedig jórészt odafigyelés kérdése. A komposztáláshoz persze nem árt a kertes ház, de kert híján se kell feladni, hiszen például Budapesten több mint 40 komposztpontban lehet leadni az akár egy befőttesüvegben is gyűjthető komposztot, és erkélyen vagy beltérben használható komposztáló eszközök is léteznek. Ételt meg alapesetben se dob ki senki szívesen, itt tényleg csak a nagyobb odafigyelés számít a vásárlásnál és az étel készítésekor. Ha pedig mi magunk nem tudunk megenni valamit, azt felajánlhatjuk például a Food Not Bombs szervezetnek.
Persze az se ártana, ha az állam nagyobb erőfeszítéseket tenne a komposztálás elősegítésére. Bár 2024 elején a MOHU elindította a lakossági biohulladék szervezett gyűjtését 14 településen, a tapasztalatok nem túl biztatóak. Részben talán emiatt a kiterjesztés is késik, és a 2025-re tervezett 1,5-2 millió ember helyett továbbra is csak a 14 településen élő pár százezer lakos egy részének elérhető a szolgáltatás. Mivel a biohulladék gyűjtése újdonságnak számít Magyarországon, jóval intenzívebb kampány kellene a gyűjtési hajlandóság erősítésére.
A biohulladék mellett a papír nagy része is könnyen lebomlik, így szintén jelentős metánforrásnak számít. Ahhoz képest, hogy 2014 óta már minden budapesti háztartásban lehet szelektíven gyűjteni, a fővárosban a papír mintegy harmada még mindig a vegyes kukákba kerül, és így annak mintegy 6-7 százalékát alkotja. Ebben a nemtörődömség mellett feltehetően az is szerepet játszik, hogy az emberek jelentős része a vegyes szemétbe dob olyan papírhulladékot – például nem túl piszkos szalvétát, papírtörlőt, pizzásdobozt – ami a szelektív kukába is mehetne. Persze a szalvéták, papírtörlők mennyiségét úgy is csökkenthetjük, ha helyettük textilt vagy szivacsot használunk.
A hulladék tudatos kezelésével elérhető kibocsátáscsökkenés nem kevés. Az átlagos magyar háztartás hulladéka évente mintegy 8 kilogramm metán kibocsátásához járul hozzá, aminek akár 90%-a is elkerülhető lenne komposztálással, az ételkidobás elkerülésével, a papír nagyobb arányú szelektív gyűjtésével és megfontoltabb vásárlással. Ha így tennénk, annyival óvhatnánk az éghajlatot, mintha évente 4 ezer kilométerrel kevesebbet autóznánk (600 kg CO2 kibocsátás).
Tóth Csaba
a Levegő Munkacsoport szakpolitikai munkatársa
#CERV #kozosertekeink
A cikk eredetileg a G7.hu-n jelent meg.
