A gátlástalan hazudozás folytatása volt 2025-ben is a legnagyobb bűn a klímavészhelyzet fokozódásában. Ezen belül is a legnagyobb hazugság, ami megnyilvánul nemcsak a szavakban, hanem a politikusok döntéseiben és általában az emberek mindennapi cselekedeteiben is, az, hogy egy anyagilag véges bolygón lehetséges a végtelen anyagi növekedés.
Fotó: Horváth Zsolt, Levegő Munkacsoport
Hazugság, hogy a technika fejlődésével elkerülhető lesz a klímakatasztrófa. Jellemző példa az az ígéret, hogy a közlekedés villamosításával és a megújuló energiák használatával változatlanul folytatható a tömeges autózás. Az elektromos járművek előállítása (beleértve az akkumulátorokét is) ugyanis hatalmas energiafelhasználással és környezetszennyezéssel jár, továbbá az ehhez szükséges nyersanyagok sem tartanak a végtelenségig. Az újrafeldolgozás sem jelent megoldást, hiszen egyrészt ehhez is sok energia kell, másrészt a használat, szállítás, újrafeldolgozás során elkerülhetetlenül keletkezik veszteség. Ha pedig egy anyagot sikerül akár 90%-ban is újrahasznosítani (amitől szinte minden anyag esetén igen távol állunk), akkor is a hatodik újrahasznosítási forduló után az eredeti anyagnak mindössze a fele marad meg.
A szén-dioxid világszerte kibocsátott mennyiségének és légköri koncentrációjának alakulása az ENSZ-klímacsúcsok (COP) éveiben
(A Levegő Munkacsoport grafikája a Nemzetközi Energia Ügynökség [IEA] és az USA Nemzeti Óceán és Atmoszféra Ügynöksége [NOAA] adatai alapján)
A politikusok előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a szén-dioxid-kibocsátást kell csökkenteni, hogy megállítsuk a globális felmelegedést, azt sugallva, hogy ez megoldja a környezeti problémákat. A tény viszont az, hogy a légkörben lévő anyagok közül a szén-dioxid csak mintegy 40 százalékban felel a felmelegedésért, tehát számos egyéb anyag (különösen a metán és a korom) kibocsátását is csökkenteni kell. Arról is ritkábban lehet hallani, hogy az éghajlatváltozás csak az egyik terület, ahol túlléptük a bolygónk tűréshatárait, vagyis azokat a feltételeket, amelyek tartósan biztosítják a civilizációnk fennmaradását. A kutatók összesen kilenc tűréshatárt azonosítottak, amelyek közül már hetet(!) áthágtunk, mégpedig az éghajlatváltozáson kívül a mesterséges anyagok (különösen a műanyagok) elterjedése, a bioszféra épsége, a földhasználat, az édesvizek állapota, a foszfor- és nitrogén-körforgás, valamint az óceánok savasodása terén. (Az utóbbi szintén a megnövekedett szén-dioxid-koncentráció következménye, és a tengeri élővilág pusztulásához járul hozzá, több mint hárommilliárd ember élelmiszerellátását veszélyeztetve.)
Az az egyik fő oka annak, hogy az emberek túlnyomó többsége elhiszi a fent említett hazugságokat, hogy az árak is hazudnak. Például Magyarországon – az Európai Bizottság honlapján található adatok szerint – a személy- és tehergépkocsik használói a közlekedést terhelő adókon, díjakon keresztül mindössze egyharmadát fizetik meg mindannak a költségnek, amelyeket okoznak (beleértve az egészségi és környezeti károk költségeit is). Hasonlóan hazudik a hús ára és számtalan más terméké és szolgáltatásé is. Ha pedig az árak alacsonyabbak, mint az előállítás költségei, illetve nem tükrözik az előállított termék mennyiségének véges voltát, túlfogyasztás keletkezik, és egy idő után a készletek kimerülnek (beleértve egyebek mellett a civilizációnk fennmaradásához szükséges légkört is).
Abban, hogy a hazugságok elterjednek és megrögzülnek az emberekben, döntő szerepet játszik a média és a reklámok is, amelyek könnyűszerrel rávesznek tömegeket, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat fogyasszanak, amelyekre tulajdonképpen semmi szükségük nincs még a jó életminőséghez sem – sőt sok esetben még az egészségüket és a környezetet is károsítják. (Ennek jellemző példája a műanyag palackban árusított ásványvíz – még rosszabb esetben a cukros „üdítő” –, hiszen ez egészségtelen, 3500-szor nagyobb mértékben terheli a környezetet, mint a csapvíz, továbbá 200-szor annyit fizetünk érte, mégis rengetegen vásárolják nap mint nap.) Ráadásul a hazugságok – nagyrészt a közösségi média ezt elősegítő algoritmusai folytán – akár százszor gyorsabban terjednek, mint az igazságok.
Azt, hogy a hazudozás napjainkban a legnagyobb bűn, arra már a Világgazdasági Fórum is utal: a Global Risks Report 2025 című jelentése szerint a világunkat veszélyeztető legsúlyosabb kockázat a téves tájékoztatás és a szándékos félretájékoztatás (misinformation and disinformation). Az Európai Bizottság is felismerte a problémát és 2025-ben közzétette A dezinformáció visszaszorítását célzó magatartási kódexet, lépéseket vázolva fel a félretájékoztatás elleni küzdelemre. Az érdemi fellépés a hazugságáradat ellen azonban még várat magára. Az igazságot ugyanis nem sokan merik kimondani (a politikusok pedig egyenesen rettegnek tőle); nevezetesen azt, hogy akár néhány év múlva nagyon kevesek kiváltsága lesz már az autózás (a repülésről nem is beszélve), a rendszeres húsevés, az újonnan épült lakásba költözés és sok minden más is. Most már csak a között lehet választani, hogy ez a folyamat tervezetten megy-e végbe, vagy pedig a természet törvényei kényszerítik ki. A fizika, kémia és biológiai törvényei ugyanis mindig kérlelhetetlenül megmondják az igazságot.
Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke
A cikk eredetileg a Magyar Hangon jelent meg.
