Az épületek és a közúti közlekedés szén-dioxid-mentessé tétele kiemelt helyen szerepel az EU napirendjén. Két hatékony eszköz, az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének kiterjesztése ezekre az ágazatokra (ETS2) és az ezt kiegészítő Szociális Klímaalap (SCF) várhatóan nagyban hozzájárul majd ehhez a célhoz.
Kétségtelen, hogy az ETS2 bevezetésével emelkedik majd a háztartási energia és az üzemanyagok ára. Az intézkedés ellenzői ezért azzal érvelnek, hogy ez leginkább a szegény háztartásokat fogja sújtani. Nézzük meg, hogy mennyire valós ez az érv, és ha az, mégis mit lehetne tenni a szociális feszültségek csökkentése érdekében. (A következőkben a magyarországi adatok alapján érvelünk, de a helyzet hasonló az összes uniós országban.)
A szegény háztartások az összes kiadásuk jóval nagyobb hányadát fordítják háztartási energiára, mint a gazdagok: Magyarországon a lakosság legszegényebb tizede a kiadásai 23 százalékát, míg a leggazdagabb tizede csak 15 százalékát költi erre a célra. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy – egyéb intézkedések híján – az energiaárak emelkedése a jövedelmükhöz képest a szegényeket sokkal jobban sújtja, mint a gazdagokat.
A gazdag háztartások azonban sokkal több energiát használnak, mint a szegények: Magyarországon például a háztartások leggazdagabb tizede másfélszer annyi gázt fogyaszt, mint a legszegényebb tizede.
Magyarországon minden háztartási fogyasztó hatalmas közvetlen gázártámogatást kap a „rezsicsökkentés” révén. Mivel a leggazdagabb háztartások másfélszer annyi gázt fogyasztanak, mint a legszegényebbek, az előbbiek 50 százalékkal több támogatást kapnak, mint az utóbbiak. Ez társadalmilag rendkívül igazságtalan és gazdaságilag is elhibázott.
A „rezsicsökkentés" az elektromos energia háztartási felhasználására is érvényes. E téren még nagyobb az igazságtalanság, mint a gázfogyasztás területén, ugyanis a lakosság leggazdagabb 10 százaléka 100 százalékkal több villamos energiát fogyaszt, mint a legszegényebb 10 százaléka.
Forrás: a Levegő Munkacsoport számításai a KSH adatai alapján
Ráadásul a közvetlen támogatások mellett a háztartások energiafelhasználásának közvetett támogatása is óriási. Becslések szerint Magyarországon a fosszilis tüzelőanyagok külső költsége a GDP több mint 6 százalékát teszi ki (a külső költségek közé elsősorban a környezeti és egészségügyi károk költségei tartoznak). A fentiekre tekintettel ezeket a költségeket nemcsak környezetvédelmi és gazdasági okokból kellene internalizálni (azaz beépíteni a fosszilis tüzelőanyagok árába), hanem a gazdagok igazságtalan támogatásának megszüntetése érdekében is.
Az autóhasználat esetében a helyzet még sokkal rosszabb, mint a háztartási energiánál.
A háztartási statisztikák szerint Magyarországon a lakosság leggazdagabb tizede hétszer többet költ autóvásárlásra és -használatra, mint a legszegényebb tizede. A valós helyzet azonban még annál is kedvezőtlenebb, mint amit ezek a statisztikák mutatnak: a gazdagabbak ugyanis gyakran használnak céges autót magáncélra, és ez nem szerepel a háztartási statisztikákban. Ezért egyes szakértők szerint a lakosság leggazdagabb tizede valószínűleg legalább tízszer annyit költ autóhasználatra, mint a legszegényebb tizede.
A közúti közlekedés is kolosszális támogatásban részesül. Az Európai Bizottság megbízásából készült tanulmány szerint Magyarországon az autóhasználók csak az egyharmadát fizetik meg az általuk okozott költségeknek ahhoz képest, mint amennyi közlekedéssel kapcsolatos adót és díjat fizetnek az államnak; azaz a költségek kétharmadát az egész társadalom fizeti. Ennek a hatalmas támogatásnak a döntő része pedig azokhoz jut el, akiknek nincs is rá szükségük: a fentebb leírtak alapján a lakosság leggazdagabb tizede legalább tízszer annyi támogatást kap az autóhasználatra, mint a legszegényebb tizede.
Forrás: a Levegő Munkacsoport számításai a KSH adatai alapján
Ezen okok miatt még sürgetőbb, hogy a közlekedési árakat rendbe tegyük, mint a háztartási energiaárakat. Ugyanakkor az is igaz, ha mindenkinek meg kellene fizetnie a háztartási energia és az üzemanyagok teljes költségét, az a szegényebb háztartásokra elviselhetetlen terhet róna.
Ez a probléma azonban könnyen megoldható, ha van rá politikai akarat: a háztartásokat kompenzálni kell, lehetőleg közvetlen kifizetéssel. (Az áremelésből származó bevételek bőséges forrást biztosítanának az ilyen kompenzációra.) Ezt a módszert már több országban sikeresen alkalmazták. A közúti közlekedést tekintve pedig a Levegő Munkacsoport számszerű javaslatot dolgozott ki a magyarországi viszonyokra. (Egyébként a tervek szerint az EU Szociális Klímaalapja az ETS2 bevezetésével párhuzamosan a kompenzáció egyik fő forrása lesz.)
Tehát a fosszilis tüzelőanyagok árának emelése a háztartások egyidejű kompenzálásával nemcsak a környezetnek kedvez, hanem a társadalmi egyenlőtlenségeket is jelentősen csökkenti.
Lukács Andrása Levegő Munkacsoport elnöke
A cikk az eredetileg a G7 EKONOMI rovatában megjelent írásnak az elektromos energia felhasználására vonatkozó adatokkal kiegészített változata.
Fotók: Levegő Munkacsoport
