HTML

A Levegő Munkacsoport blogja

A Levegő Munkacsoport politikai pártoktól és gazdasági érdekektől mentes független társadalmi szervezet. Azért dolgozunk, hogy minden ember egészséges környezetben, emberhez méltó módon élhessen. Rendkívül fontosnak tartjuk és kiemelten törekszünk az állampolgári részvétel lehetőségeinek bővítésére, a nyilvánosság, a tájékoztatás és a tájékozódás szabadságának kiteljesítésére. Munkánk elismeréseként 2006-ban megkaptuk Az Év Civil Szervezete Díjat.

Címkék

1-es villamos (1) 10-es út (1) 4-es metró (3) adó (1) adócsalás (1) áfa (1) akadálymentesítés (1) alacsony kibocsátású övezet (2) alacsony kibocsátású övezetek (2) alagút (1) atomenergia (1) autógyártók (2) autóipar (2) autókölcsönzés (1) autómegosztás (3) autómentes nap (4) autótesztelés (3) autózás (3) bajor autógyártók (1) balaton (2) Balázs Mór-terv (1) baleset (1) Baross tér (1) bécsi önkormányzat (1) beépítés (1) belváros (3) benzinbefecskendezés (1) bioüzemanyag (1) BKK (10) BKK bérlet (1) BKV (10) botrány (1) Brüsszel (1) Bubi (1) Budai Vár (2) Budapest (5) busz (1) Busz (7) buszmegálló (3) buszsáv (3) carsharing (1) cégautó adó (3) chemtrail (1) civil szervezet (2) csomagolás (1) Csonka János (1) Déli pályaudvar (1) deltametrin (3) DHL (1) dízel (1) dízelbotrány (3) dugódíj (4) dugók (3) egészség (5) égetés (3) éghajlatváltozás (18) éghajlatvédelem (16) elektromosautó (3) elektromos autó (4) emisszió (1) energia (10) energiagazdálkodás (3) építészet (4) épületek felújítása (6) épületfelújítás (5) eső (1) Etele út (1) EU (1) Európai Bíróság (1) Európai Környezetvédelmi Ügynöksége (1) európai unió (1) Európai Unió (1) f (1) fagyhalál (1) fahiány (1) fairtás (9) fakivágás (1) fák védelme (7) Fák védelme (10) falevél (1) Felújítás (1) felújítás (2) fenntartható fejlődés (1) Franciaország (1) furgon (3) füstköd (2) fűtés (4) fuvarozás (1) gépjárműimport (1) GrundKert (1) gyalogos közlekedés (1) halálozás (3) használtautó (1) hatóságok (1) hol lakjak? (2) hulladék (1) Hungaroring (1) ideális lakóhely (2) IKV (1) intermodális (1) iskolakezdés (1) jogosítvány (1) kamion (4) Karburátor (1) károsanyag-kibocsátás (9) Kékestető (1) Kelenföld (2) Keleti pályaudvar (1) kerékpár (1) Kerékpáros áruszállítás (1) kerékpározás (2) klíma (6) klímamenekültek (2) klímapolitika (2) klímaterv (1) klímatudósok (1) Kodály körönd (1) költség (1) környezetbarát (1) környezeti állapot (2) környezetvédelem (12) környezetvédelmi plakettek (1) környezetvédelmi újságíró (1) korrupció (1) közautó (4) közlekedés (27) közlekedéstervezés (13) Közösségi kert (1) közterület (1) Közút (1) lakótelepi lakás (1) leégett (1) légszennyezés (29) levegőszennyezés (18) Levegő Munkacsoport (2) Liget (2) Liget projekt (4) lignit (2) M2 metró (1) m3 (1) Margit sziget (1) Márta (1) MÁV (3) megújulók (7) mélygarázs (1) menekültek (1) mérés (1) mérgek (1) mérőállomás (1) metrófelújítás (3) metró felújítás (3) múzeumnegyed (3) múzeumprojekt (3) napelem (5) napenergia (1) napozás (1) negatív emissziók (1) négyes metró (4) nyári programok (1) Nyugati pályaudvar (1) okos város (1) ökovezetés (1) oktatás (2) OLAF (1) Önellátó kert (1) önkéntes (1) Önkormányzati lapok (1) öntözés (1) óvoda (1) P+R parkoló (1) Paks (1) Párizs (1) Párizsi Megállapodás (2) park (4) parkolás (4) petíció (1) Pilis (1) Piliscsaba (1) Pilisvörösvár (1) Platán (1) PM10 (2) PM2.5 (2) Pomáz (1) repülés (1) repülőgépes permetezés (2) részecskeszennyezés (5) roncsautók (3) sajtó (1) Semmelweis utca (1) Solymár (1) szanatórium (1) szegénység (2) Székesfehérvár (1) szelektív (1) személyautó (2) szemétégetés (2) szén-dioxid (6) szennyvíz (1) szennyvíztisztító (1) Szentendre (1) Sziget (1) szmog (3) szmogriadó (2) szúnyog (2) szúnyogírtás (2) szúnyogirtás (3) T&E (1) tájékoztatás (2) támogatás (1) Tarlós István (2) Tarlós istván (1) társadalmi részvétel (2) teherszállítás (3) telekocsi (1) térburkolat (1) tiszta levegő (2) tócsa (1) tömegközlekedés (14) TTIP (1) turizmus (1) tűzifa (1) tűzvész (2) ultrafinom por (3) uniós támogatások (1) Üröm (1) Utastájékoztatás (2) utastájékoztatás (2) útdíj (6) úthibák (1) úttest hibák (1) UV (1) üzemanyag-fogyasztás (1) városi fák (3) városi kertek (1) Városliget (7) Városliget beépítése (3) vasút (2) vegyszerek (2) vezetők (1) VI. kerület (1) villamos energia (1) villanyautó (6) Volánbusz (1) Volkswagen (2) Vonattal balatonra (3) Vörösmarty tér (1) zaj (1) zajszennyezés (2) zöldfelület (10) zöldövezet (2) zöldterület (10) zöld város (4) Címkefelhő

Városfejlesztés és demokrácia: Tempelhof esete Berlinben

2015.02.03. 06:18 Levegő Munkacsoport

 

1_3.jpg

Tempelhof repülőtere madártávlatból (Tosics Iván fotója)

Berlinben úgy döntöttek, hogy egy új repülőteret építenek. A döntéshozatali folyamatban az egyik feltételként ki lett kötve, hogy a meglévő repülőtereket (Tempelhof és Tegel) be kell zárni. Furcsa módon Berlinben a bezárás korábban történt, mint a megnyitás: Tempelhof repülőteret leállították 2008. október 30-án, amikor a tervezett új Berlin-Brandenburg International repülőtér még nem nyílt meg (ez a repülőtér még ma sem üzemel...). Ezért aztán Tegelt már nem is lehetett bezárni – hogyan is nézne ki egy 3,5 milliós metropolisz, amelyben csak bezárt és még meg nem nyitott repülőterek vannak?

A helyi népszavazás egy nagyon demokratikus döntéshozatali formának tűnik. Ez lehetett az oka annak, hogy a berlini szenátus 2008 áprilisában helyi népszavazást szervezett Tempelhof bezárásának kérdéséről. Habár a szavazók 60%-a ellenezte az akkor még működő repülőtér bezárását, a város nem fogadta el az eredményt, mivel a részvételi arány nem érte el az előírt minimumot (amely 2008-ban a szavazásra jogosultak 15%-a volt).

2_2.png

Tempelhof repülőtér (Tosics Iván fotója a repülőtéri épületben található fotóról)

A 2008. áprilisi népszavazás idején sokan mondták, hogy egy Berlin nagyságú város megengedhetné magának, hogy két repülőtere legyen (Londonban még a City Airportot is megtartják, a másik négy repülőtér mellett...). Németország azonban más: ha itt egy döntés megszületett, akkor ezt komolyan veszik – Tempelhofot bezárták,és a jövőre nézve semmilyen repüléssel kapcsolatos tevékenységet nem engedélyeztek, még azt sem, hogy olyan új szolgáltatások (például orvosi klinika vagy wellness központ) települjenek ide, amelyek kapcsán egyes gazdagabb kliensek magánrepülővel érkezhessenek.


3.jpg

Egy koszorú a repülőtér bezárása után, 2008 novemberében (Tosics Iván fotója)

Egy szokatlanul nagy üres mező a városban – és a kialakuló fejlesztési elképzelések

2010 májusában a volt repülőtér területét megnyitották városi közpark formájában, amelyet „Tempelhofer Freedom”-nak neveztek. Egy 350 hektáros terület (nagyjából akkora, mint a New York -i Central Park) jött így létre természetvédelmi, szabadidős és egyéb innovatív tevékenységek számára. A terület hamarosan sok berlini kedvelt helye lett.

4.jpg

A Tempelholf Park

Forrás: http://www.dw.de/berlin-voters-claim-tempelhof/a-17663944

5.jpg

Közösségi kertek Tempelhofban

Forrás: http://www.dw.de/berlin-voters-claim-tempelhof/a-17663944

 7.jpg

A Tempelhof Park látogatói a minigolf meglehetősen művészi változatát játszhatják

Forrás: http://nprberlin.de/post/100-tempelhofer-feld-celebrates-win-over-park-referendum CreditMonika Mueller-Kroll / NPR Berl

 8.jpg

A tempelhofi kifutópálya ma már sétatér

Forrás: http://www.findingberlin.com/my-tempelhof-utopia/

Néhány „csendes” évet követően 2013-ban Berlin főpolgármestere új ingatlanfejlesztési elképzelésekkel állt elő. Miért maradjon érintetlenül egy ilyen nagy és kihasználatlan hely a város közepén? Berlin városa megvásárolta Tempelhof repülőteret a német szövetségi kormánytól azzal, hogy egy részét gazdaság-fejlesztési övezetté alakítja. Sőt, mivel a város évente körülbelül 50 000 új lakossal bővül, a lakáshiány, a megfizethető lakások szűkössége és az emelkedő bérleti díjak problémáit is kell kezelnie. Ahogyan Berlin vezető várostervezője mondta egy interjúban: „Szükségünk van új lakások és gazdasági terek kevert kialakítására. Ha Tempelhofon nem tudunk építeni, akkor a fejlesztések kijjebb kell megvalósuljanak, és az embereknek többet kell majd utazniuk a munkahelyükre. Ez az első alkalom az utóbbi 10 év folyamán, hogy a városi önkormányzatnak van költségvetési fedezete új megfizethető lakások építésére, de nincsen területe ezek elhelyezésére.”

A javasolt új fejlesztés tartalma 4700 lakás, kereskedelmi és irodai terek, valamint iskolák és egy nagy nyilvános könyvtár volt. Mindez 120 hektárt foglalt volna el a 350 hektáros repülőtéri területből – a fennmaradó rész városi közpark maradt volna. A szenátus javaslata az új lakások egy részénél a 6 és 8 euró közötti négyzetméter árat jelölte meg, ami meglehetősen alacsony ár Berlinben. A fejlesztés tehát lehetővé tette volna azt, hogy kevésbé vagyonos emberek éljenek a belváros közelében.

9.jpg

Az új könyvtár terve a zürichi Miebach Oberholzer Architekten irodától

Forrás: http://www.exberliner.com/features/lifestyle/tempelhof-dont-fence-me-in/

10.png

A tempelhofi fejlesztések terve

Forrás: http://www.thf-berlin.de/fileadmin/user_upload/Ueber_die_Tempelhofer_Freiheit/Aktuelles_neu/Downloads/Plaene/2014-Visualisierung.jpg

A fejlesztési javaslatot támogatták a hatalmon lévő politikai pártok, az építőipar, a lakástársaságok és sok más fontos közszereplő is.

Gyorsan kialakuló ellenállás: megvédeni a terület egészét bármilyen új ingatlanfejlesztéstől

Berlinben nagy hagyománya van a lakossági kezdeményezéseknek valamilyen fejlesztési elképzelés támogatására vagy éppen megakadályozására. Ebben az esetben nagyon gyorsan létrejött a „100% Tempelhofer Feld” kezdeményezés azzal a céllal, hogy teljes mértékben (azaz 100 százalékban) megvédje Tempelhof területét mindenféle ingatlanfejlesztéstől. Az igen vegyes összetételű csoport (ellenzéki politikai, környezetvédelmi, civil szereplők) fő érve az volt, hogy a szenátus által felvetett problémák ugyan reálisak és megkérdőjelezhetetlenek, de ezeket egész Berlin szintjén kell innovatív stratégiákkal megoldani, nem pedig közvetlenül összekötni Tempelhof területével. Egyértelmű lakhatási stratégiát is követeltek: „Azt akarjuk, hogy Berlin lakáspolitikája kevésbé új építésekre összpontosítson, sokkal inkább foglalkozzon a meglévő lakásokkal” – mondta az egyik aktivista. Egyébként pedig, érveltek, sok üres ingatlan van Berlinben.

Más típusú ellenérvek is felmerültek. A fejlesztési terv tönkretenné a terület történelmi-szimbolikus értékeit, károsítaná a környezetet és a rövid idő alatt kialakult egyedülálló „városi játszóteret”. A környezetvédők azt is állították, hogy a városi „zöld tüdő” elvesztésével nőni fog a berlini levegő hőmérséklete. A terület 80 védett vadon élő állatok kijelölt menedékhelye lett –hova fognak majd ezek a madarak , méhek és rókák menni? Van továbbá rengeteg berlini, akik úgy gondolják, hogy ez a nyitott, „szabályozatlan” hely tökéletes hely futni, gyalogolni, biciklizni, gördeszkázni és még a különleges „aszfalt kite surfing” (sárkányszörfözés) számára is. „Itt mindenki különböző dolgokat csinál, mindenki a maga módján használja a területet. Ez nem csak gördeszkázókat, kerékpárosokat és grillsütősöket, illetve motorosokat jelent. Én láttam imádkozó iszlám embereket is itt. Ilyet még soha nem láttam más parkokban” – mondta egy másik aktivista. Az aktivisták szerint Tempelhof egyre több berlini számára szimbolikusan a szabadságot és demokratikus döntéshozatalt jelenti a politikai és kulturális elnyomás elleni harcban.

A helyi népszavazás felé vezető folyamat és az eredmény

A „100% Tempelhofer Feld” polgári kezdeményezés 2014 januárjában több mint 185 328 érvényes támogatói aláírást gyűjtött, valamivel többet a helyi népszavazás kötelező kiírásához szükséges minimumnál (ami 7%-a választásra jogosultaknak, jelen esetben 174 117 aláírás).

Ez nagy siker volt, de a következő lépés még nehezebbnek tűnt, ugyanis a népszavazás sikerességéhez előírt minimális részvételi arány mértékét 2008 óta a szavazásra jogosultak 15%-áról 25%-ra emelték. Nagy szerencse volt, hogy a helyi népszavazást a 2014. májusi európai parlamenti választásokkal együtt szervezték. Végül Berlin 2,5 millió választópolgárának majdnem fele voksolt Tempelhof kérdésében is. A szavazók csaknem 65 százaléka elutasította a város ingatlanfejlesztési javaslatát, amely csak a szavazók 18,8 százalékának támogatását kapta meg.

Ez az eredmény Berlin főpolgármesterének, Klaus Wowereitnek súlyos vereséget jelentett. Az eredmény közzététele után egy interjúban elmondta : „A Tempelhofer Feld esetében nem egy építési projekt, hanem a város jövője volt a tét... évente 50 000 új lakos érkezik Berlinbe, viszont a város beépíthető területei csökkennek. A berliniek szeretnének megfizethető lakásokat – de nyilvánvalóan nem a saját szomszédságukban.” A projekt elutasítása tehát azt jelenti, hogy a tervezett lakásokat és egyéb funkciókat máshol kell megépíteni, míg a Tempelhof park belátható ideig megmarad mai állapotában.

Demokrácia a városfejlesztésben? A történet eltérő értelmezései

Az olvasónak az lehet az érzése, hogy nem könnyű értékelni azt, hogy mi történt, miért így történt és milyen következmények várhatóak. Valóban sok és igen különböző értelmezés lehetséges:

  •         A helyi demokrácia győzött a hagyományos, felülről történő tervezéssel szemben.
  •         Jól szervezett helyi érdekcsoportok győztek a szélesebb közérdekkel szemben.
  •         Főáramlatú középosztálybeli csoportok győztek a bevándorlókkal, kisebbségekkel és a szegényekkel szemben (kutatások szerint Tempelhof zöldterületét túlnyomórészt középosztálybeli emberek és családok használják, a bevándorlók és a közeli török csoportok alig, mert a terület számukra túl nagy és túl nyitott, nincsenek fák, nem tudnak elkülönülni).
  •         Környezetvédők győztek a társadalom alapvető szükségleteit hirdetőkkel szemben (a tervezett állami funkciók nem könnyen építhetők meg a város más részein).
  •         A helyi népszavazás, mint sokak által legdemokratikusabbnak tekintett részvételi forma antidemokratikus döntésekhez vezethet (azok az emberek uralják a szavazást, akik érdekeltek a területen, aktívak és erős érdekcsoport által mozgósításra kerülnek).
  •         A „szakértők” szerepe nem mindig negatív, esetenként jobban képviselhetik a közérdeket, amelyet formális demokratikus eszközökkel nehezebb megvalósítani.

Bármelyik értelmezés is szimpatikusabb az olvasónak, legalább két nagy kérdés megmarad. Hogyan lehet Berlin lakáskrízisét kezelni a jövőben? Hogyan lehet a polgárokat hatékonyabban bevonni a nagy projektekről szóló tárgyalásokba?

A történet tanulságai – a helyi demokrácia új felfogása felé

Túl könnyű lenne elfogadni a fenti magyarázatok bármelyikét és azt mondani, hogy „a helyi népszavazások jók”, vagy éppen ellenkezőleg, hogy „a helyi népszavazások félrevezetik a döntéshozatali folyamatot”. A berliniek erősen hisznek a demokráciában és a legtöbbjük egyaránt környezet- és társadalomtudatos. Így a történtek megértéséhez mélyebb értelmezéseket kell keresni. Ebben segíthet az alábbi néhány gondolat, amely a történéseket szorosan követő helyi megfigyelőktől származnak.

Nem maguk a javasolt fejlesztési tervek voltak rosszak, hanem az, ahogyan ezeket bemutatták, továbbá az önkormányzat és a fejlesztők hozzáállása. A tervezett állapotokat felvillantó rajzok nagyon igényes épületeket mutattak, egy potenciálisan nagyon költséges könyvtárépületet és egyáltalán nem megfizethetőnek tűnő lakásokat. Az egyik civil szervezet a tárgyalások folyamán azt javasolta, hogy fákat ültessenek azon a határvonalon, amelyen túl a zöldterület az ígéretek szerint örökre zöld maradt volna, de ezt az önkormányzat elutasította azzal, hogy „fontos a rugalmasság”. Ez széles körben bizalmatlanságot keltett az önkormányzattal szemben, sokan kezdték úgy gondolni, hogy a város tervei nem kellően átláthatóak.

Ettől már csak egy lépés, hogy arról beszéljünk, hogy „általános bizalmi válság van a kormányzat és kapcsolódó gazdasági csoportok, valamint egy egyre nagyobb lakossági csoport között, amely elveszítette hitét abban, amit a kormányzat szükségesnek és a lakosság érdekében állónak hirdet”. Ezek Thomas Knorr-Siedow, egy berlini kutató szavai, aki közeli követője a fejleményeknek. Utolsó gondolatként megint őt idézem (az Urban Research and Practice folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmányából):

„A város saját szóhasználatában a sokszínűséget, demokráciát és lakossági részvételt hangsúlyozza. De sok ember kirekesztve érzi magát. Egyrészt ott vannak a szegények és azok, akik nem tudják tartani pozícióikat a társadalom és tér gyorsan változó nagyvárosi rendszerében. Másrészt ott van a fiatalok, magasan képzettek növekvő kreatív osztálya, amely a város fejlődésének motorja, de rendkívül bizonytalan gazdasági körülmények között él. Mindezek fényében szükség lenne a befogadó fejlődés és a társadalmi részvétel egy új elméleti koncepciójának kidolgozására.”

Gondolkodjunk együtt Thomas Knorr-Siedowval, milyen kellene legyen ez a koncepció...

Tosics Iván vendégposztja

A bejegyzéshez a Facebook oldalunkon lehet hozzászólni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://levegomunkacsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr507133145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.