Megoldások a városi komfortérzet növelésére
A klíma- és energiatudatos városfejlesztés, mint a városi hősziget csökkentésének eszköze című projekt zárókonferenciáján arról volt szó, miként lehet a jó komfortérzetet mindannyiunk érdekében biztosítani a település klímatudatos kialakításával. A konferencián elhangzottak megerősítették mindazt, amiért a Levegő Munkacsoport immár harmadik évtizede vív szélmalomharcot a városlakók életkörülményeinek javítása, az éghajlatváltozás veszélyeinek elhárítása érdekében.
A klíma- és energiatudatos városfejlesztés, mint a városi hősziget csökkentésének eszköze című, uniós támogatással megvalósított nemzetközi projekt záróeseményére az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) székházában került sor Budapesten. Az előadók a téma magyarországi vonatkozásairól számoltak be.
Magyarország középső és keleti térségei különösen ki vannak téve az éghajlatváltozás következtében kialakuló szélsőséges időjárásnak. Érzékeny területekazonban – a lakosság anyagi helyzetétől, korösszetételétől, egészségügyi állapotától függően is – az egész országban vannak. Ezért minden önkormányzat felelőssége a klíma- és energiatudatos településfejlesztés. A hőszigetek, viharok, özönvízszerű esőzések, szárazság káros hatásainak mérséklése olyan sokszereplős feladat, amelyben minden érintett akkor tud eredményesen részt venni, ha megfelelő szemlélettel és ismeretekkel rendelkezik.Nagy-Britanniában részletes útmutatók állnak az önkormányzatok rendelkezésére e területen is. Magyarul is hozzáférhető az EU támogatásával 2011-ben megjelent kézikönyv a klímabarát városokról. Néhány jó példa az önkormányzati gyakorlatból: kerékpáros- és gyalogosbarát városrészek kialakítása, forgalomcsillapítás, fasorok ültetése, a zöldterületek folyamatos nyilvántartása, monitorozása, megfelelő fenntartása, a csapadékvíz hasznosítása, megújuló energiatermelés, a távfűtés korszerűsítése, a helyi ellátás megszervezése, a vásárlóerő helyben tartása, környezeti nevelés, az UV-B sugárzás monitoringja.
A hazai önkormányzatok tájékozottsága nagyon egyenetlen. Azonban nem ez az egyetlen oka annak, hogy a lehetőségek töredékét veszik figyelembe, és valósítják meg tevékenységük során. Az önkormányzatoknak rengeteg szerteágazó és – különösen finanszírozási szempontból – egymással versengő feladatot kell elvégezniük. Ilyen körülmények között az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodás, elsősorban a zöldterületek növelése, jó karban tartása háttérbe szorul. Ma is időszerű az Állami Számvevőszék 2009. évi jelentése az önkormányzati zöldterületekről. A vonatkozó nemzeti stratégiák szakszerűen, részletesen leírják a feladatokat, okokat stb., azonban nem kötelező jogszabályok. Nem feladata a stratégiák készítőinek, hogy átvizsgálják a kapcsolódó szerteágazó jogszabályokat, és javasolják a jogharmonizációt az éghajlatváltozáshoz való jobb alkalmazkodás érdekében.
A jelenlegi építési szabályozás vagy az önkormányzati törvény nem követeli meg, hogy az önkormányzatok fokozatosan, számon kérhető lépésekben biztosítsák az egészség szempontjából meghatározóan fontos zöldterületi minimumokat. Igaz, a szükséges forrásmechanizmusok is hiányoznak. (Budapest VII. kerületében 0,49 négyzetméter nyilvános zöldterület jut egy főre, mégsincs program ennek a hiánynak a fokozatos felszámolására.) Ajánlásokon kívül nincs más kényszerítő eszköz a rendezési tervek klímatudatos átalakítására, az átszellőző folyosók védelmére, a hatékonyabb, klímabarát helyi energiarendszerek kialakítására. A tapasztalatok cseréjére és az együttes lobbizáshoz az ambiciózusabb önkormányzatok különféle szövetségeket hoztak létre. A konferencián a Klímabarát Települések Szövetsége és az Energiahatékony Önkormányzatok Szövetsége képviselői számoltak be jó példákról, felkínált továbbképzésekről és közösen megoldandó problémákról.
A városklímával kapcsolatos hazai kutatások, képzések színvonalasak európai összehasonlításban, azonban az egyes szakterületek közötti párbeszéd, együttműködés nem hatékony. A konferencián egyetértés volt abban, hogy nagyon fontos lenne a közigazgatás felső és önkormányzati szintjein a döntés-előkészítők és döntéshozók képzése, valamint az alapismeretek eljuttatása a lakossághoz is.
Vita folyik arról, hogy a természeti értékeket mennyire célszerű pénzben kifejezni (az ökológiai szolgáltatások, hasznok pénzbeli értéke), illetve a zöldfelületekkel, zöldterületekkel kapcsolatos teendőket a műszaki közművekhez sorolni. A közgazdaságtan jól ismeri a pozitív és negatív társadalmi költségek (externáliák) fogalmát, amelyeket a piaci árakba kell beépíteni, hogy valós árakat kapjunk.
A torz árakkal magyarázható a városok túlzott terjeszkedése. Az elmúlt évtizedekben a volt mezőgazdasági területeket olcsón lehetett megvásárolni, nagy volt a túlkínálat. Az állam nem avatkozott be a torz piaci mechanizmusokba a földvédelmi járulékok megfelelő szintre emelésével, a belső kerületekben pedig a zöldterületek növelésével. Nem fékezte a terjeszkedést. Ugyanakkor például a főváros belső kerületeiben az építési szabályok csak telkenként írtak elő – sokszor még az új létesítmény komfortjának biztosításához képest is túl kicsiny – zöldterületet, nem törődve azzal, hogy a zöldterület-hiányos területek egészségtelenek, nem megfelelő az ott tartózkodók komfortérzete, és hosszabb távon csökken az ingatlanok piaci értéke. Az éghajlatváltozás – sürgős beavatkozások nélkül – ezt a helyzetet tovább súlyosbítja.
Napjainkban is tart a vita az uniós pénzekből felújított közterek hasznosságáról. Nyilvánvaló, hogy minden településen kulturált közterületeket érdemelnek az ott élők és oda látogatók. Ugyanakkor – jogos – bírálat illeti a túlzott arányú leburkolást, a nyári hőségben elviselhetetlen mikroklímát, az építész-tájtervező és egyéb szakmák harmonikus együttműködését hiányát. A következő posztunkban majd bemutatunk egy humánbiológiai vizsgálatokhoz alkalmazott szegedi berendezést, amelynek használata segít abban, hogy ne csak megújuljanak, de egész évben komfortosak is legyenek köztereink, játszótereink.
A klímabarát beavatkozások előnyeit gyakran pontosan ki lehet fejezni pénzben. Kiszámítható, hogy mennyibe kerül egy osztott (a csapadékot külön szállító) csatornarendszer kiépítése és üzemeltetése, mekkora a vízáteresztő burkolatok, zöld tetők, puffertárolóként is szolgáló kisebb tavak létrehozásának, a csapadékvíz helyben hasznosításának a beruházási és karbantartási költségei. Ha ezeket összevetjük a hasznokkal, hosszabb távon szinte mindig a klímabarát megoldás bizonyul kedvezőbbnek.
Itt is megemlítjük, hogy újabb területek közművesítésénél és nagyobb rekonstrukcióknál (mint amilyen például a Nagykörút felújítása volt) érdemes lenne végre idehaza is közműalagútban gondolkodni. Ez esetben könnyebb lenne az utcákat fasorral beültetni, olcsóbb lenne a vezetékhálózatot javítani, cserélni.
Egyre pontosabbak az adatsorok, több ismeret gyűlt össze arról, hogyan lehet az éghajlatváltozás következményeit enyhíteni, és a kedvezőtlen időjárás ellenére növelni a komfortérzetet. Az OMSZ, a Magyar Urbanisztikai Társaság, az ELTE, a Szegedi, a Debreceni Egyetem és még számos intézmény szakembereinek hozzáértése, különféle kiadványok, háttéranyagok állnak a klímatudatosan fejleszteni szándékozók rendelkezésére. A lakosság joggal várná el az önkormányzatoktól, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a mikroklíma javítására. Sok esetben a klímabarát beavatkozások elmaradása a megfelelő hozzáértés következménye, hiszen ezek a beruházások általában nem kerülnek többe, mint a korszerűtlen, pazarló megoldások, a társadalmi hasznuk viszont jelentős.
Beliczay Erzsébet
