A kép forrása: Index.hu
A Semmelweis utcai fakivágás érthető módon okozott dühkitörést a városlakók körében. Ilyen belvárosi pozícióban már igen ritka kincs egy fásított utca. Ezeknek a fáknak egy része biztosan veszélyes volt, már csak azért is, mert az ostorfáinkról rendre derül ki, hogy idős korban törékenyekké válnak. Ágas-bogas rendszerű kócos lombkoronájuk akkor tud szépen fejlődni, ha van hozzá tér, mint Szegeden vagy Szabadkán, ahol előszeretettel ültettek belőlük a századelőn nagyvonalú fasorokat a sétatereken. Mondhatnám a Stefániát is, ha ott utóbb nem betonozták volna őket éppen úgy körbe, ahogy a Semmelweis utcában. Ez utóbbiban egyáltalán nem voltak ideálisak a feltételek a növekedésükhöz, a szűk utcába ez a fafaj nem való. Hibás volt az a koncepció, amelyik ide telepítette őket.
De nem csak ez a baj. A közműspagetti a föld alatt és a parkolás és a túlburkolás az igazi hóhér. Ameddig a belvárosban nem nyer polgárjogot az utcafelújításkor a közműalagút-folyosó, addig a belvárosban szenvedni fognak a fák. Pedig másképp is lehetne! Szabvány is van rá, csak éppen erre soha nincs forrás vagy akarat. Legfőképpen akarat.
Közműalagút-folyósó (a szerző rajza)
A közelmúltban egy igen érdekes konferencián vettem részt, ahol holland faiskolás kollegák ecsetelték, milyen új módszerekkel kísérleteznek a városi környezetekben. Két fontos példát mutatok, hogyan lehetne a közmű védőtávolságokon belül, teljes leburkolás és parkolás mellett is sokkal jobb eredményeket elérni a belvárosi utcafásításban.
Az egyik a gyökérgátrendszer (root barrier) . Ez az árok mentén telepíthető, egymásba csúsztatható műanyag lap a kívánt mélységig meggátolja, hogy a fa gyökérzete megközelítse a védendő közművet. Cserében viszont a fa közelebb is telepíthető a közműhöz, mert bár a közmű irányában nem tud terjeszkedni, legalább oldalirányban igen.
Gyökérgátrendszer (forrás: https://www.greenmax.eu/en/treeparker/)
A másik a faparkoló (treeparker) rendszer, ami valójában egy függesztett burkolatrendszer. Alul egy masszív műanyag rácshálózat a tartószerkezet, amelyet ízlés szerint lehet öntözőrendszerrel, drénezéssel, termőfölddel feltölteni, ideális esetben legalább 6 köbméter termőterületet biztosítva egyetlen fának. Merthogy az a lényeg, hogy efölött a termőföldréteg fölött 20-30 centiméter üres tér van, s a távtartóra műanyag rács, geotextil, alépítmény réteg után kerül rá a burkolat. Azaz a parkoló autó, járókelő úgy tapos a burkolaton, hogy az nem ad át a terhet a termőföldre, ezáltal az nem tömörödik, a gyökérzet növekedésével pedig van helye tágulni. A növény nem nyomja fel a burkolatot, nem kell neki nagy faverem (körbeburkolható). A városi kísérletek azt mutatják, hogy az így ültetett fák jobban megmaradnak és kétszer gyorsabban fejlődnek, mint a szánalmas kis körbeaszfaltozott lukban sínylődő társaik. Ez a rendszer drága. Persze nem annyira drága, mint amennyire a fás utcákat szeretjük, vagy nem annyira drága, mint amennyivel többe kerül egy fásított utcában egy lakás, mint egy betonsivatagban. Az előadó szerint a holland ára négyzetméterenként 150 euró és ideális 6 négyzetméterrel számolni fánként. Ez olyan 300.000 forint+a fa ára+munkadíj. Legyen félmillió forint. Egyenértékben ez egy folyóméter nagy átmérőjű csatornacsere. Bagatell.
Faparkoló (forrás: https://www.greenmax.eu/en/treeparker/)
Azt tudom, hogy a Semmelweis utcában fognak új fákat telepíteni. De kérdezem én: nem kéne itt ezt a módszert kipróbálni? Nem lehetne ebből mintaprojekt? Mert félek tőle, hogy az újonnan telepített fák nem érik meg a 20 éves kort sem. Ilyen környezeti feltételek mellett biztosan nem.
Bardóczi Sándor
tájépítész
a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja
