kép: kornyezettudatoselet.hu
A címben említett mértékegység az áruk szállításának mérésére szolgál: ha egy 1 tonnás rakomány eljut 1 km-rel odább az 1 tonnakilométer (rövidítése: tkm).
Az őskortól kezdve a legutóbbi időkig egy ember szállítási igénye és lehetősége kb. 5 tkm volt. ÉVENTE! Ennyit tud valaki behozni a kertből (miközben saját magát is sokszor megmozgatja), ennyi zsákot tud betalicskázni a szérűről betakarításkor, ennyi fát vagy kukoricaszárat tesz be a kemencébe, ennyi trágyát visz vissza-kifele saroglyán a fiával, ennyi vödröt mozgat meg a főzéshez. Az állati erő igénybevételével ez az érték megduplázódott: már 5 km-ről is el lehet hozni egy kocsiderék fát, a gabona megjárja a malmot, darálót, és el lehet menni a vásárba. Az állatok ereje többször nagyobb, mint az emberé, ámde a jószág ellátásához is be kell hozni takarmányt, szénát, a lovak, ökrök trágyáját is ki kell vinni a földekre, a kocsioldalhoz is kell fát vágni, stb.
5-10 tkm évente. Ez volt lehetséges. Ebből élt mindenki. Ha volt termés, az ténylegesen eljutott az emberek udvarára, asztalára, a kincstári fa az uradalomba, a szerszám, a ló a vásárból, a vásárba, s az inaslegények bejárták Európát. Akkoriban a kisebb népesség miatt a távolságok kicsit még nagyobbak is voltak: messzebb volt a kert vége, a szomszéd tanya, szomszéd falu, a bolt, a város, a vásár. Ennek ellenére az évi 5-10 tkm-rel a javak a céljukhoz eljutottak, mégpedig megújuló energiával.
MA az egy emberre jutó szállítási teljesítmény 10-12 tkm Angliában, 5-6 tkm Magyarországon. NEM ÉVENTE, NAPONTA. 300-400-szor több mint a szükséges és elégséges. Talán ezen a területen vagyunk a legnagyobb mértékben eltájolódva a normális és fenntartható mértéktől. Ez még nem tartalmazza az emberek mozgatását: utazást, napi, autós ingázását, nyaralást, repülést. És nem tartalmazza az energia mozgatását (csővezetékek, tartályhajók, töltőkocsik stb.).
Amit látunk az az, hogy a korábbinál 300-400-szor több energiával mozgatjuk az árut, az ételt, az iparcikkeket a házunkig, asztalunkig. És ez lényegében mind-mind fosszilis energia: gázolaj a hajókba, kamionokba, traktorokba, furgonokba és benzin az autókba, kerozin a repülőkbe. Még a csővezetékekben mozgatott dolgokat (víz, szennyvíz, stb.) is fosszilis energiával hajtjuk előbbre. Hogyan lehetséges ez? Nem eszünk tonnákat naponta honnan vannak ezek a tonnakilométerek?
1 tonna×kilométer = 1 kilogramm×1000 kilométer
Vegyük észre, hogy 1 tkm az ugyanaz, mint 1 kilogrammszor 1000 kilométer. Máris hihető, hogy tkm-eket eszünk, veszünk és pazarlunk esztelenül. 1000 kilométer a jellemző távolság a dél-európai zöldség, gyümölcs esetében. 1000 kilométerrel kell szorozni a külföldi hús, tej, sajt, virág, konzerv minden kilogrammját. 1000 kilométert utaznak a csomagolóanyagok – az is van bőven. És még 1000 kilométernél is több mozgatással kerül az asztalunkra a laptop, déligyümölcs, kínai lámpa, januári eper és a legtöbb ruhaféle.
1 tonnakilométer: kb. 1 kilowattóra
Az 1 tkm, vagyis 1 kilogramm×1000 kilométer energiaegyenértéke 1 kilowattóra (kWh). Persze ez nem elektromos munkaegység, a legtöbb szállítás nem árammal történik, kivéve persze a villanymozdonyt. Ezek közönséges fosszilis energiák, 1 kWh vagyis 1 deciliter benzin, gázolaj, kerozin – és az ennek megfelelő füst, zaj, rongálódás, dugó és környezetszennyezés.
Nemcsak az áru utazik, hanem a szállító eszközök is, és ezek tömege gyakran vetekszik az általuk szállított áruéval. Vannak persze különbségek a hatékonyságban a konténerhajóktól a repülőgépekig. A vonat kevesebb energiafelhasználással szállít ugyanannyi árut, mint a kamion. A villanyvonatok és a biciklis futárok kevesebb szennyezéssel, zajjal járnak, mint a házhoz szállító furgonok. Valahol középen van a megpakolt autó az 1 kWh-val tkm-enként, és nagyjából ez a világátlag is.
Tehát nemcsak tkm-eket falunk, hanem ezzel együtt kWh-kat is. Sokat. Napi 5-10-15 fuvar-kWh-t, kinek-kinek életmódjától függően. Olyan mennyiségben naponta, ami dédapáinknak egy évre elég volt.
Mi a baj? Hát csak az, hogy ez mind fosszilis energia, annak is a leggyorsabban fogyó, legszennyezőbb, olajos fajtája. Ez katasztrofális. Felépítettünk egy olyan díszletet magunk körül, amiben a létfontosságú dolgok, élelem, víz, szerszám, építőanyag célhoz juttatása is 100-szor több tonnakilométert és energiát kíván, mint amennyi van, lehet, lesz, szükséges, célszerű, fenntartható.
Több helyen a Földön kipróbálták, mit jelent elveszíteni a tkm-eket. Kubában például az amerikai embargó mellett 1993-ban leálltak az orosz olajszállítások is. Papírforma szerint a káosz és éhínség szélére süllyedt az ország. A két legfőbb ok: az élelem 50 km-ről sem jutott el a városokba, és az emberek nem tudtak eljutni a munkahelyeikre. Más hasonló országokban az éhínség be is következett – Kubában 3 év alatt úrrá tudtak lenni a helyzeten. Felszántották a városi közterületeket a körzeti megbízottak vezetésével, az iskolákat, egyetemeket, kollégiumokat kitelepítették vidékre a föld közelébe, élelmet adtak a munkahelyeken a munkanapokra, Kiosztottak több millió kontrás kerékpárt, a felesleges kamionokat buszokká alakították, a még meglévő ló- és marhaállományt felfejlesztették fogatolásra, kiképeztek ökörhajcsárokat, Permakultúrás (ökológiai) zöldség-gyümölcs gazdálkodást vezettek be a volt nagyüzemi földeken.
Mondanom sem kell, hogy ma Magyarországon ezektől a megoldásoktól és alternatíváktól már elérhetetlen messzeségben vagyunk. Csak néhány kérdőjel: körzeti háztömb-megbízottak? városi talaj? lóállomány? igavonó ökrök? üres laktanyák, ahová ki lehet telepíteni az iskolákat? üzemi konyhák? leépített élelmiszer-feldolgozás? szakértelem? tűrőképesség?
Mi a megoldás?
Költözzünk vidékre, igazi vidékre, ahol még van helyi termelés („ahol tejet kapni”). Oda, ahol élni és lakni, dolgozni és pihenni, enni és termelni, tanulni, közlekedni egyaránt lehet. Minden nap tekerjük le kerékpárral annak a távolságnak legalább a tizedét, mint amennyi távolságot megtesz az az élelem, áru, amit az asztalunkra beszereztünk. Ha ez rendszeresen nem sikerül, akkor kétszerezzük meg a beszerzési árat és felezzük a távolságokat. Amikor pedig nagyon rendelhetnénk valamit, mert olyan okos az internet, akkor szaporítsuk inkább a kérdőjeleket: Na még ezt is? Most? Minek? És ha elromlik? Van helyi is? Igény vagy szükséglet? Ki fogja ezt letekerni? Ettől lennénk boldogok?
Mindenkit várunk szeretettel!
Dőry István
Egyházasfalu (Újkér vm.)
