„Bár a munkádon más keres –
Dolgozni csak pontosan, szépen,
Ahogy a csillag megy az égen,
Úgy érdemes.”
József Attilának ez a verse, úgy tudom, mindmáig kötelező olvasmány. Különösen az általam kivastagított részt szokták idézni. A lelkiismeretes, szakszerű munka ezzel szemben nem kötelező. Az esők, viharok életveszélyessé teszik a járdákat, ahová nemegyszer a frissen felújított homlokzatokról is öklömnyi vakolatok hullnak le. Furcsa számomra, hogy ha valaki elköltözik, mint történt ez például a Táncszínházzal, akkor ma is a homlokzaton díszeleg a régi felirat. Miért maradnak az üres üzletek portálján a régi bérlőre utaló táblák, koszos tárgyak? Miért néznek ki olyan siralmasan a nemzeti dohányboltok portáljai még a turistacélpontok mellett is? Miért füstöl annyi jármű az utakon? Miért gondozatlan a Városliget? Miért kell a Lánchíd utca burkolatát fél évvel az átadás után javítani vagy az Egyetem teret évente feltörni? Miért van annyi csupasz, poros felület ott ahol növények élhetnének?
Érdemes lenne feltárni a trehányan végzett munkák hátterében álló okokat. Nemcsak lehangoló a kontárság, de a javítások miatt többe is kerül. Ne az átvétel ellenőrzésén, a kivitelezésen, a folyamatos karbantartáson spóroljanak! Meg kellene szűntetni azt a diszkriminációt, amely érdemtelenül túlértékel egyes tevékenységeket, míg másokat megalázóan alacsonyra becsül – erkölcsileg és anyagilag egyaránt.
Addig is azonban, amíg a globális rendszerhibákat sikerül kijavítani, vannak egyszerűbb eszközök a minőség védelmére, az épített környezet színvonalának emelésére. Ilyen lehetne a rendszeres polgármesteri bejárás, amelyet a Levegő Munkacsoport a 2014-es önkormányzati választások alkalmával is ajánlott. Kíváncsi vagyok, hány polgármester megy végig rendszeresen a területén, hogy ellenőrizze, vajon a tulajdonosok rendben tartják-e az ingatlanjaikat, és hogy a munkatársai a közpénzekből mennyire lelkiismeretesen gazdálkodnak.
BE
